Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
I. Vác A Szent László mondában
20 VÁC AZ IRODALOMBAN! Lábát megszegte, mutatván a helyet, Hol a Szűz templomát, s ne máshol emeljed !« »De hát az előbbi fogadásom?« monda Géza király, esvén új aggodalomba. »Nem nyugszom, azon helyt míg meg nem találom . . . Ott meg Szent Péternek egy kápolna álljon!« Mikor aztán azt is szépen megtalálták, László herceg akkor ott hagyá a bátyját A kíséretével; s ment ahogy csak látott, Mert a seregét már útnak indítá volt. Géza király pedig el sem mene onnan. Mig a két helyt föl nem mérette újonnan, S hivatott építő mestereket is még, Kik a két egyházat oda megépítsék. Valahány munkást csak kiadott a környék, Kik az erdőt vágják, kik a követ törnék, Kik meszet égetnek, kik falakat raknak, Busás fizetés volt adva mindazoknak. Naphosszanta sokszor elmerengve néz a Gyorsan emelkedő kőfalakra Géza. Úgy várja, — pedig nem óhajt egyebet sem : »Csak az első misét benne megérhessem! »Vagy legalább annyit: a templom egészen Ha nem is lesz már az én értemre készen, Láthassam legalább készen a sírboltját: Poraim a végső álmot ott nyugodjál?!« így vérze szegény szív, ártatlan vezeklő — Nem vétek — ütötte nagy lelki sebektől, Imáiba’ bűnnek vádolva erényét, Könnyel oltogatva koronája fényét . . . László a Henrik császár hadaitól támogatott Salamon csapatait szétveri és Salamon menekülésének útját vágja : Hajh, Géza szívének még sincs nyugodalma, Bánat gyötri ébren, gond virrasztja alva. Szűz anya temploma hiába felépül: Önvádja fulánkja nem hull ki szívébül.
