Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXI. Tanács Márton
226 VÁC AZ IRODALOMBAN legnagyobb szegénységben, mint a Magyar Állam korrektora. Nem az a jelszavunk: de mortuis nil, nisi bene, hanem : nisi vere. Nem magasztalni akarunk, hanem bírálni és az igazat megírni róla. Ha dicsérjük őt, mint írót, az nem vonja maga után, hogy emberi gyarlósága fölött szemet hunyjunk. Ember volt ő is, vétkezett és meglakolt érte. Tanács Márton botlása mindenesetre érdekes tárgya lehet a psychologus búvárlatának. Igazán rejtély, hogy miért és miként ment végbe lelkivilágának az az átváltozása, mely őt a becsület útjáról letérítette és becsüléssel övezett pályáját derékban ketté szakította ? Megkíséreljük megtévelyedésének lélektani indokát adni és védelmére az enyhítő körülményeket felsorolni. Az ő igazi jellemének megismeréséhez azok a levelek adják kezünkbe a kulcsot, amelyeket barátaihoz intézett. írói készségének első megnyilvánulásait szintén ezekben a levelekben találjuk. A privigyei piarista noviciatus iskolapadjain lobbant föl annak az áldozatos baráti szeretetnek a lángja, mely Tanácsot két rendtársához fűzte. Egyik a szintén váci születésű Alvinczi Ferenc, aki mint csongrádi apátplebános halt meg, a másik Ury József, aki mint a Károlyi grófok és az egri főkáptalan ügyésze fejezte be 86 évre nyúlt életét. Ez utóbbi 1844. év óta minden hozzá írt levelet küldői szerint csoportosítva hűséggel megőrzött. Tanács Mártontól közel száz darabot találunk közöttük. Ezeket Ury Lajos kir. kúriai bíró, nagyrabecsült barátom, szíves volt rendelkezésemre bocsátani. Egytől-egyig érdekes és értékes levelek ezek. Nem csupán magán természetű közleményeket tartalmaznak, hanem rendi és országos érdekű közleményeket is foglalnak magukban. A legrégibbek 1848-ból valók, amikor Tanács mint kolozsvári tanuló Ury József besztercei kegyes rendű tag és nyelvészettanítót értesíti ennek az évnek mozgalmas eseményeiről, a rendi ügyekről és egyéb közérdekű dolgokról. Szinte hal
