Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XVI. Vörösmarty és kortársai
152 VÁC AZ IRODALOMBAN 4 Rőt haja közt büdösen leheg a döglég. Foga rendje Megvacogott, s a kemény szív megrendül vala láttán. Undorodék még a legvérszomjasb kun is, és gyors Léptekkel szaladott a vad boszu áldozataitól. S a szaladok nyomait szörnyen kiséri a rémváz . . . E közben Pesten összegyűl az országgyűlés és Béla király a többi közt így szól: Bús hírzaj hangzik Pereg és Szer végnyomoráról; Sőt Vác lángjainak pírját is láttuk az égen. * A forradalom költészetében maradandó emléket biztosított nevének Sárosy Gyula, aki a régi lantosok húrját pengeti. Mint e kor krónikása rímekbe szedi a harci eseményeket és tüzes nyelven hangoztatja a forradalom lázát és vérmes reményeit, de ép oly sötéten festi az ellenség iránt érzett gyűlöletét. A Ponyvára került arany trombita című költeménye maradandó emléke a honvédek dicső tetteinek. A Damjanics nevével ékesített Tizenkettedik Leheletben a diadalmas tavaszi hadjáratot énekli meg és ebben így mondja el a váci eseményeket: Görgei, Damjanics és a vitéz Klapka — Kit méltán illet a tábornoki sapka — Kergetik a Pesttől elzárt ellenséget, Mely csak V á c z о n vet a szaladásnak véget. De Damjanics nyomban megrohanja Váczot: A harmadik zászló a vértől nem látszott. Kitüntette magát itt, dicsőn Földvári: De nem az a vásárhitű Eszékvári, S Váczot elfoglalván, foly a német vére — S ott találta sírját G ö t z nevű vezére. Bécs felé futnak a megrémült osztrákok — Megfordult a koczka — most már ők a rákok! — *
