Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XVI. Vörösmarty és kortársai
XVI. VÖRÖSMARTY ÉS KORTÁRSAI 149 CSUPOR. A’ bizásnak díszes célja volt; De a’ körülmény más tanácsra birt. Gondot ne fordíts Vácz felé ezentúl. VÁCZI LAKOS. Oda mindenünk. Leégett városunk, És a’ lakosság is, melly vér között A’ székes egyházig szaladhatott, Egy főig ott égett. A’ többi nép A’ vad tatároktól gyilkoltatott meg. Nagy háborodás, fegyvercsörtetés. CSUPOR. Uram! adj csatára jelt; mert a’ tatár Özönölve tódúl ránk minden felől. * Nem az előbbihez hasonló tárgyköre miatt, hanem azért, mert Vörösmartynak leghívebb, mondhatnék szolgai utánzója, meg kell emlékeznünk Dr. Szabó Dávid szabolcsmegyei főorvosról, aki több elbeszélést és orvosi szakmunkát írt, de írt a 70-es évek végén egy 15 énekből álló hőskölteményt is a tatárjárásról Béla futása címen Vörösmarty Zalán futása hőskölteményének hatása alatt. Vác pusztulását a hetedik énekben találjuk. Rogerius mester Siralmas éneke nyomán valamelyes poética licentiával meséli el pattogó hexameterekben a váci eseményeket. Ezek előzményéül meg kell jegyeznünk, hogy a költő épen akkor egyesíti a diadalmas Batu kán tatárcsordáit Uzon kún seregével. Uzon a nyomorú Kutténnak utána vezeti dühödő népét. . . . Fölkerekedtek azontúl; itt-ott már dühösebb láng Zúg fel, s gyűjti az ég szomorú füstfellegit össze. Vácnál termettek. Vác akkor is ó vala immár.
