Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XVI. Vörösmarty és kortársai
XVI VÖRÖSMARTY ÉS KORTÁRSAI 147 érdemes alakjáról Szenvey Józsefről, akinek családi neve Leiden volt. Toldy Ferenc korának legérdemesebb írói közé helyezi őt, mert: hatása volt a hírlapi nyelv csínjára és költői dolgozatai nemesítették a költői formákat.*) Pintér Jenő mint neves műfordítót dicséri.**) Szenvey a Pesti Napló első szerkesztője volt és 1820-tól kezdve több éven át lakott Vácon és vidékén, így: Mogyoródon, Visegrádon, Verőcén stb. Ettől az időtől kezdve fejtette ki irodalmi működését. Különösen Schiller műveinek fordításaival tűnt fel, de írt saját költeményeket és drámákat is, melyek Bajza híres Aurórájában jelentek meg. Nagyon szépen kezelte az ónt is. Váci tartózkodása alatt 1824-ben nagy gonddal, óriási türelemmel és művészies érzékkel egy quodlibetet rajzolt. Erről a váci múzeumban őrzött rajzról mondta Temple János, a bécsiek hírneves festője, hogy inkább megfest egy nagy csataképet, mintsem ilyen fárasztó munkával bíbelődjék. He Vörösmarty korának költői közül meg kell itt emlékeznünk Horváth Cyril 1-ről is, mert egyik szépirodalmi művében váciakat is szerepeltet. Az 1838-ban kiadott Kuthen kun király című szomorújátéka ez, amelynek szereplői között van Vancsa váci püspök és Váczi lakosok. Béla király oda hívatta a nemeseket, hogy a betört tatárok elleni teendőkről tanácskozzanak. A nemesek közül sokan elégedetlenek a kunok garázdálkodásai miatt. Vialka, kinek atyját szeme világától fosztották meg, kifakadásait így fejezi be: Mi a’ magyarnak hát most élete ? ’S mi csak egyre nyögjünk, míg lám! a’ kunok, Azok a’ hazának bérzsiványai, Bizton röhögnek a’ nemzet’ javán? Vagy nincsen úgy? *) Magyar költők élete II. kiadás II. 230. **) A magyar irodalom történetének kézi könyve II. 367. 10*
