Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XVI. Vörösmarty és kortársai

XVI. FEJEZET.

Vörösmarty és kortársai.

Fáy András, Szenvey József, Horváth Cyrill, Szabó Dávid, Sárossy Gyula, Lisznyai Kálmán.

Vörösmarty, a költőfejedelem és kora néhány költőjének váci vonatkozásait akarjuk ebben a fejezetben bemutatni. Petőfire vonatkozólag oly gazdag az anyagunk, hogy az ő váci vonatkozásairól külön fejezetben foglalkozhatunk, Aranyt és Tompát pedig Madáchcsal együtt szintén önálló fejezetben fogjuk tárgyalni.

Sajnos, nagyon kevés az, amit Vörösmartyról, a magyar költői nyelv megalapítójáról, városunkkal vonatkozásban feljegyezhetünk. Még az a kevés is, amit mondhatunk, szinte eröltetettnek látszik.

Lelkes bordala, a Fóti dal, a mi vidékünk szüreti hangulatának terméke. Tudvalevő, hogy hazafias költeményeinknek ezt az igaz gyöngyét Fáy András 1842 évi szüretjére írta és szavalta el. Arról, hogy valamikor Vácon járt volna, semmi tudomásunk. О maga sem emlékezik meg soha erről és költői alkotásaiban sem foglalkozik városunkkal. A dolog természetében rejlik, hogy amikor Salamon királyunk szánalmas alakját és tragikus cselekményeit elibénk állítja, nem mellőzheti a vác-mogyoródi eseményeket. De csak nagy vonásokban és odavetőleg teszi ezt is.

Salamon király című szomorú játékának ötödik felvonását Mogyoród tájára helyezi. Az ütközet előtt megjelenik egy tébolyodott remete, Sorvatag és kéri a királyt, hogy ne harcoljon, mert fölkelni látta László csillagát.

10