Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XV. Kármán és az Uránia
XV. KÁRMÁN ÉS AZ URÁNIA 143 következtetni a II. kötet borítólapján A’ Collector Urak’ Nevei során a Marmarossi Gottlieb Antal Úr neve után ez a megjegyzés, aki ezt az így nevezett Urániát amaz ékes és díszes Basiliai betűkkel nyomtatja. Ennek valószínűleg az az értelme, hogy a nyomda a kiadók iránt való előzékenységből egészen új betűket hozatott Baselból. Az érdemes nyomdatulajdonos egyébként az utolsó számazott oldalon, a 285. lapon szab. Ts. Kir.’s Püsp. Könyvnyomtat ó-n а к vallja magát.*) A váci nyomda iránt való ezt a föltevésünket — igaz, hogy nemleges irányban — igazolni látszik Kármán atyja is, mikor minden művét Pozsonyban nyomtatta. Csak öt évvel előbb, 1789-ben két munkát is adott ki, többi műve 1787 és 1784-ben jelent meg. Nem szabad végül figyelmen kívül hagynunk a könyvbírálót sem. Kármán amaz elhatározását, hogy Vácon nyomassa folyóiratát nagyban befolyásolhatta az a körülmény, hogy talán ismerte az itt működő censort és attól elnéző bírálatot várt, vagy pedig épen a pestit, budait és pozsonyit ismerte személyesen és azok szigorúságát akarta elkerülni. Bármiként is áll a dolog, az elmondottak után arra az eredményre jutunk, hogy az akkori cenzúrás állapotokon és városunk elsőrangú nyomdáján kívül — az édes atyjával való gyakori érintkezés miatt — az akkori közlekedési viszonyokban kell keresnünk annak okát, amiért Kármán Vácon nyomtatta nagyjelentőségű folyóiratát és abban saját műveit. Itt kell még megemlékeznünk végül Kármán egy kritikusáról, aki épen itt Vácon — az elsők között — tört utat az irodalomtörténetben annak a fölfogásnak, hogy Fanni hagyományai nem egy ifjú leány naplója, hanem hogy azokat maga Kármán maga írta. Concilia Emil, — későbbi nagyszombati nagyprépost, ♦'i Az Uránia II kötetének kicsinyített címlapját 1. e könyv címkép mellékletén.
