Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XV. Kármán és az Uránia

XV. KÁRMÁN ÉS AZ URÁNIA

141

kellő pártolás hiányában, — mindössze 142 előfizetője volt csak — részben a betegség következtében, mely Kármánt mindinkább gyötörte és végül egészen ágyhoz szögezte, rövid életű is volt e folyóirat, mégis maradandó nyomokat hagyott irodalmunk fejlődésében, mert ebben jelentek meg Kármán összes művei, köztük szép prózai irodalmunknak egyik legbecsesebb gyöngye, a Fanni hagyományai, mely a magyar irodalomban az első igazi lélektani elbeszélő mű és a világirodalom szentimentális irányzatú regényei, Goethe Wertherje és Rousseau Nouvelle Héloiseja mellett is egyik maradandó alkotása. A női kedély és lélekálíapotok mesteri rajza, a finoman árnyékoló fordulatos nyelv, az egész elbeszélésen végig vonuló borongós hangulat, még ma is élvezetessé teszik e munkát. Új ösvényen jár a Nemzet csinosodása cimű értekezése is, melyben Bessenyey előtt teljes programmot ád irodalmunk és nemzeti művelődésünk újjáteremtésére. Fájdalom Kármánnak nem adatott meg, hogy eszméiért küzdhessen és azokat megvalósíthassa. 1795 április 5-én meghalt az atyja, ő maga is betegen ment vissza szülővárosába, Losoncra. Az emésztő kór a 26 éves ifjút nem is egészen két hónappal atyja halála után, június 3-án, sírba vitte.

Annak a megállapítása, hogy Kármán miért nyomatta Vácon Urániáját, ha nem is elsőrangú irodalmi, de ránk, váciakra nézve mindenesetre nagy jelentőséggel bir. Semmi esetre sem szabad a véletlen szeszélyes játékának tulajdonítanunk ezt a mi ránk nézve annyira értékes ténykörülményt. Minthogy e tekintetben semmiféle adat, följegyzés, vagy egyéb bizonyíték, sajnos, nem áll rendelkezésünkre, csupán egyes jelekből vont okszerű következtetések alapján tehetünk kísérletet a fölvetett kérdés megoldására. Tárgyi és személyi okoknak kellett közrehatni, amiért Kármán épen Vácon nyomatta folyóiratát. Vizsgáljuk előbb ez utóbbiakat, melyek szerintünk három pontban csúcsosodnak ki. Az első az, hogy Kármán Pestet akarta irodalmi középponttá tenni, a második, hogy ő