Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XIV. Kazinczy Ferenc
VÁC AZ IRODALOMBAN 127 hasonlít, hogy már el kezd avúlni. — A Duna balfelén egy római villa tekint ki az erdőből az ott elmenőkre, melyet Migázziburgnak neveze el. 13. Vince barátom a misericordiánusokhoz vive el. A talárist viselő nem pap patikás rá ismere benne kedves tanítójára, s érzékeny szívvel láttam, mily melegséggel mentek egymásnak. Tiszteletes szerzet, mert jóltevő. Egy összezsugorodott, összegörbedt, öreg, de eleven németke elvive kórházába, mely templomnak vala építve, s így is templom. Most üresen állt, de benne készen állanak az ágyak. Két más szobában két beteget találtam. Az asszonyi nem betegei Budán gyógyíttatnak, az Elizabethináknál. Most a siketnémák intézetébe menénk. Schuartzer magyarúl tökéletesen tudó s magyar születésű direktor úrnál gyönyörűséggel folyt el egy egész óránk. Érett lelkű, gondolkodó férfi. Átada bennünket prof. Királyi úrnak, s ez iskolájába vezete; de tanítványai közül a pihenés órájában csak két serdülő németet, s egy kisded fiú-, és egy nyolc esztendős leánygyermeket állíthata élőnkbe. Elmondván, hogy ezekkel mint kezdi oktatásit, a német nyelv hét vocálisait felírá táblájára, s német jelekkel, úgy a consonánsokat is, s mondatá hangjaikat a siket, és így néma leánykával. Ha az hibásan vagy nem tisztán adá a kívánt hangot, nem igazíthatván füle által, ujját betolta a gyermek szájába, s annak ajakit és nyelvét fel, le, vagy összenyomta, míg a kívánt hang jött. Most a már csaknem kitanúit két fiút vette elő, s egy catechismusnak valamely kérdését az én kezembe adá, ugyanannak egy más nyomtatványát az egyik legénykéébe, hogy ez a feleletet diktálja le társának az iskola rángatásaival. Az író szóról szóra ada a feleletet, s az gyanút támaszta bennem, hogy
