Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XIII. Virág, Csokonai, Révai és a mesterkedők
118 XIII. VIRÁG, CSOKONAI, RÉVAI milyen értékük van ezeknek a verseknek, ide iktatjuk a 337. lapról a Zajde nevezetű Török Játékhoz készíttetett boszszú-álló Éneket, melyet keresztyén rabszolgák énekelnek uruk körül, mikor már elaltatták öt: Te Mahomet’ búja mén lova! Marpésusnál keményebb kova! Ősz fertelmes! Vén szerelmes! Fúlj meg, Bomolj-meg, Halj meg, Dögölj-meg, Veszsz-el örökre! Minden méreg minden féreg, Melly Égen földön vagyon! Rajta mostan! hogy a’ vén kan Aludja magát agyon. Kígyók ! békák! bogarak ! Ragadozó madarak! Tsipjétek, marjátok, Öljétek, Faljátok, Nem apátok. Boszorkányok! nyomjátok szíven, Késérjétek! körűié híven, Ördög! Sátán! Belzebub! Egész pokol-beli klub! Rajta mind egyszerre, Tépjétek, Rontsátok, Metéljétek, Aprítsátok, Százra meg ezerre, E’ légyen utolsó alvásod, Ez örökös szem be-hunyásod, Hogy soha el-ne szennyezhesse A’ nap aranyos ortzáját, Hogy soha bé-ne fertéztesse E’ kert ártatlan formáját, Hogy soha meg-ne igézhesse Rabjaid’ szűz ábrázatját. Parázna látásod,
