Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
II. rész: Dal és zene
92 ZENÉSZEK ÉS ÉNEKESEK A nagy művész számára szűk lett az ország határa, de azért gyakran ellátogatott haza, hogy itthon áldozzon a jótékonyság jegyében a magyar zeneművészet oltárán. 1875-ben a Zeneakadémia elnöke lett és 11 éven át — haláláig — évről évre hazajött. Ilyenkor mindig útbaejtette Vácot, hogy meglátogassa itt lakó unokatestvéreit, akikkel benső rokoni érintkezésben volt. Minthogy Vácra mindig inkognito és kizárólag rokoni látogatásokra jött, a város vezetősége és lakossága nem szerzett tudomást ittlétéről és nem ünnepelhette. Dunkel Nép. János zongoraművész említi, hogy amikor Liszt 1846-ban Győrből Pestre utazott, hogy ott több jótékonycélú hangversenyt adjon, Vácnál külön hajóval várták a fővárosban időző mágnások és és más előkelőségek*) Még egy másik följegyzésünk is van róla városunkkal kapcsolatban. 1873 őszén volt 50-ik évfordulója Liszt művészi működésének, ezt a jubileumot magyar barátai nagyszabású ünneppel akarták emlékezetessé tenni és szeptember 7-ére Haynald Lajos, gróf Apponyi Albert, Erkel Ferenc, több művész és mágnás aláírásával értekezletet hívtak össze. A Nemzeti Dalkör aranybabérkoszorúra indított gyűjtést, a főváros alapítványt tett a Zeneakadémiára. Liszt október 30-án az esti vonattal jött Bécsből. A párkánynánai állomáson Ábrányi Kornél, Huszár Imre, Királyi Pál, Náday Ferenc, Reményi Ede és az Esztergomi Dalárda fogadták. Liszt hálálkodva nyilatkozott Magyarország nagylelkűségéről, mely az ő szerény érdemeit is ennyire tudja méltányolni. Vácon a dalárda, jóllehet az idő szeles és barátságtalan volt, fáklyákkal jelent meg az indóháznál s Krenedits Ferenc elnök meleg szavakkal üdvözölte világhírű hazánkfiát. Itt Fellegi Viktor az Apolló szerkesztője és Sipos Antal *) Aus den Erinnerungen eines Musikers 1876.
