Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
76 SZÍNI IRODALOM mertem közölök, de csak az 1924-ben elhalt Gaál Kata nevére emlékezem. 4. Színi irodalom. Színművekben — főként a régi népszínművekben*) és az új bohózatokban**) — sokszor szerepel városunk hírhedt fegyházával kapcsolatban, viszont a váciak közül is többen szerepelnek mint színpadi szerzők és könyvdrámaírók. Pintér Imre és Raj Nándor neveivel a Váci Születésű Színészek című fejezetünkben már találkoztunk. Az országos hírű és helyi jelentőségű színműíróink után ebben a fejezetben fogunk megemlékezni Rajkay (Friebeisz) Istvánról Az Első Magyar Színházi Ügynökség megalapítójáról és a színi almanachokról. Legrégibb színműírónk Éliássy István ügyvéd volt, akinek Mohátsi Tsafa című öt szakaszos vitézi szomorú játékát 1829. december 16-án adta elő Könyves Máté itt működött színtársulata. A színlapon a szerző neve nem szerepelt. 1838. március 1-én és 12-én játszották Tatárok Vátz alatt című történeti színművét. Harmadik színművét 1845-ben Egerben adták elő ily címen : A magyarok Éjszakamerikában. Három szakaszban. Legrégibb színműfordítónk Meszlényi Molnár János siketnéma-intézeti tanár volt. (Született Vácon 1776-ban, meghalt ugyancsak itt 1836. március 29-én). Kotzebue és több más német színműíró műveit fordította magyarra. Ruttkay György színműíró és műbíráló, született Vácon 1863. szeptember 26-án a Szél-utca, ma Piarista-utca 1. számú házban, melyben atyjának Rothauser Dávidnak szatócsüzlete volt. Utóneve Miksa volt és a 80-as években megjelent cikkei alá a Rothauser Miksa *) Tóth Ede: A falu rossza, Csepreghy Ferenc: A sárga csikó stb. **) Faragó Sándor: Az aszfaltbetyár, Uray Dezső: Vőlegényem, a gazember stb.
