Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 53 nak teremtette meg. Molnár György azt mondja róla, hogy: a népdalokat szépen, nagy melegséggel énekelte és inkább erre fektette a súlyt, mint a szerep alanyi-lyrai elemére, melyet nem tudott kiemelni. De nem volt meg benne az akkori népszínműénekes átka, hogy kocsmákban és barátságos mulatozások, bor ozás közt koptatta hangját, a mely kánforosan recsegős volt. Füredit, az első magyar népdalénekest a kortársai körülrajongták, mert abban az időben csak dalban tudta kifejezni hazafiúi fájdalmát a búsuló magyar. A népies magyar dal az ő ajkán még Albrecht főherceg udvari hangversenyén is megszólalhatott. Vácon az akkor itt működött Kőrösy színigazgató hívására 1845. április 13-án mutatkozott be hírneves szerepében Szigligeti Ede Két pisztolyának Sobrijában. A közönség lelkes ünneplésben részesítette. E kor történetírója, Berzeviczy Albert, az ő működését korszakos jelentőségűnek mondja és méltó párjaként állítja oda a csodás varázsú Hollósy Kornélia és Hegedűs Lajosné mellé. Ők hárman voltak a Nemzeti Színház énekes személyzetének legtündöklőbb csillagai. A színpadon szerzett nagy művészi sikereiért a népszínmű hősének is nevezték Füredit, akinek nevére dicséretes fényt vetnek dalszerzeményei is, amelyek nagy népszerűségre tettek szert. Petőfinek ezt a kilenc költeményét zenésít ette meg: Világoskék a csillagos éjszaka . . . Te vagy, te vagy, barna kislány . . . Barna menyecskének szeme közé néztem . . , Nem nézek én, minek néznék az égre . . . Zöld leveles, fejér . . . Reszket a bokor, mert . . . Nem ért engem a világ . . . Befordultam a konyhára . . . Hejh, nekem hát vigasztalást mi sem ad? Ezenfelül sok magyar nótát adott ki. Az ő agyában fogamzott meg először a gondolat, a régibb és újabb keletű magyar népdalokat egybegyűjteni és énekhangra
