Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 45 för elő a színfalak közül, hol a direktor és vendége összekapva, ez a pár szó sivít ki a vászon kortina mellől a zsúfolásig tömött ház falai közé: — Még ma megfürdöm az úr vérében! Erre a jutalmazott vendég méltó felháborodásában, mint Macbeth, reszkető idegességgel a publikum elé lép és kinyilvánítja, hogy a hátralevő hat bérletet ilyen emberrel és ily igazgató firmája alatt nem játszhatja el. A jó közönség egymásra néz, türelmét végkép elveszti, kellemetlen csalódással hazamegy és fölfogadja, hogy nem megy többé színházba. És a közönségnek igaza van, — fejezi be elbeszélését a Népszínházalapító Molnár György. Több színigazgatóval beszéltem, aki elragadtatással emlegette váci sikereit. így Kömley Gyula színigazgató halála napjáig nem felejtette el, hogy Rudnyánszky László szolgabíró egy fölcicomázott sivító malacot nyújtott föl neki a színpadra jutalomjátéka alkalmából. Nem vette zokon sem a színész, sem a közönség, hogy a jókedvű huszártisztek kedélyes közbeszólásaikkal befolytak az előadás menetébe. Állandó színielőadások tartására rendelt épület színház nem volt. (Még ma sincs.) Az idevetődött színészek — miként eddigi előadásunkból láttuk — a század eleje óta a ma Pannóniának nevezett Arany Szarvashoz címzett vendéglő első emeleti nem épen terjedelmes termében tartották előadásaikat. A vörösre festett függenyöket ábrázoló kordinára egy fáklyát tartó fogyatékos öltözetű hölgy molett alakja volt pingálva ezzel a sokat jelentő fölírattal: Nyelvében él a nemzet. Úgy lehet, hogy a pajzán huszártisztek szellemessége egészítette ki e mondást irónnal rajzolt betűkkel: Nyelvével az asszony. 2. Váci születésű színészek. Rosner Ferenc. Legrégibb és a külföldön legismertebb énekesünk Rosner Ferenc, akit idehaza alig
