Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 43 gondolá, itt hát némi garantiák mutatkoznak, hogy megkeresheti kenyerét a vándor Thalia. Tehát szép reményektől duzzadozó tépett vitorláival sietett a bécsi hajón Vácz felé, melyet azóta sem látott, amikor Götz seregét Damjanich alatt egy pár gránátlövéssel ő is megverni segített. A gőzhajóállomáson egy rongyos fiakker állt már Gyarmatról, melyet a direktor úr küldött elébe; sietve fölpakolta Lear, III. Richárd, Coriolánus garderobját és keményen közibe vágva a két rossz gebének, elég zsírosszájú palóczzsidós kiejtéssel a bakról befelé fordulva mondá: „a thekintyhetes düretytor úr azt parancsolta, hogy siessek a nagyságos úrral, mert nagyon várják!“ De már erre a zombor-zentai vendégszereplés által laposra ütött kis tárczája is pofókká kezdett dagadni zsebében és amint a zsidó, meg két gebéje által tovaragadva a váczi hágón, áttekinté a 49-iki harczi tért, — melyen Klapkának Götz hátába kellett vón’ kerülnie, hogy az osztrák seregrésznek Szedánja legyen, vagy a Duna, Kulm vize Szadovánál: — egy édesen melegítő könny csordult arczára, melyet 28 év után a dicső emlékezet hajtott föl a szív mélyéből. Ezután átadta magát a balassagyarmati szép remények ábrándjainak, melyeket a zsidó a bakról mind nagyobbra fújt elbeszéléseivel; elmondá, hogy a gyarmati közönség mennyire pártolja és kedveli a színházat, „most is tegnapelőtt Egressy művész jutalomjátékára a Matybefy boszorkányos angol darabra visszament a fele város, mert nem fért be, pedig nagy ám a színház; hanem valami veszekedés támadt a düretytor és Egressy között az előadás vége felé, amiért úgy megharagudtak a megyei urak, (a megye tisztviselői), hogy most már elakarják csapni a düretytor urat a társaságtól, ezért kell nekem sietni a nagyságos úrral, ha belé gebed is ez a két csikó“ fejezé be a zsidó és „gyi te sárga, hogy az ördög bújjék a fekefye sz . . tyedbe“ ékes rivalgással közibük vágva, ragadta hegyen-völgyön egyforma ga-
