Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)

II. rész: Dal és zene

VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN

105

zeneoktatás inkább hajtott neki a megélhetésre elégtelen nyugdíján felül még szükséges mellékjövedelmet, mint a konzervaíoriumi túl alacsony óradíjak. így töltött, — mint keresett magán zeneoktató — még két évet Kolozsvárt. Minthogy a vakok intézetében már a hatodik tanévben tartott hegedű- és karének órákat, befejezte a tanévet és 1920 június havában visszatért Vácra és itt telepedett le. Ide vonzották őt a régi emlékek : egy negyedszázadon át volt a váci siketnéma intézet tantestületének tagja, itt domborodtak feleségeinek és gyermekeinek sírhantjai. (Két Vadkerti leány volt a felesége.) Ez alkalommal csak egy évet töltött Vácon, aztán áttette a lakóhelyét Nagykátára, ott élő testvérbátyja házába. Ám a falusi magány nem volt ínyére és 1925. szeptember 1-én újból váci lakos lett, hogy ismét belekapcsolódjék városunk zenei életébe. Noha közel járt már a 80 évhez, ifjúi hévvel vett részt hangversenyeken és nagy buzgósággal oktatta tanítványait, mert:

A szív, ha megtelt dallal és zenével,

Legyen bár sorsa jó vagy mostoha,

Nem fásul az meg bárminő sok évvel

És ifjúsága nem fonnyad soha.

(Némethy Géza: Hatvan év.)

Hattyúdalát a Váci Múzeum-egyesület által II. Rákóczi Ferenc születésének 250. évfordulója alkalmából 1926. november 6-án rendezett ünnepségén zengte el, amikor saját szerzeményű ábrándjait játszotta művészi átérzéssel a mammut-zongorán.

Minden előzetes befegeskedés nélkül fejezte be harmonikus életét 1927. február 24-én a Fehérhajó-épületben bérelt szállásán. A középvárosi temetőben piheni örök álmát.

Zeneművei és eredményes működése országosan ismertté becsültté tették a nevét. Értékes kéziratait a Nemzeti Zenedének hagyományozta.

Pivár Ignác zenekarvezető és énektanár, a jeles emberbarát, sokáig tanította gimnáziumunkban az éne