Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
II. rész: Dal és zene
102 ZENÉSZEK ÉS ÉNEKESEK által másképen tervezte meg a fia jövő sorsát. Nem találván ugyanis a kizárólagos zenei talajt biztos megélhetési alapnak, elhatározta, hogy fiát tanítóságra ké~ pezteti. A kegyesrendiek budapesti főgimnáziumában elvégezvén a 4-ik osztályt, beíratta a Nemzeti Zenede zongora,- hegedű- és zeneszerzési osztályaiba. Mátrai Gábor igazgató a felvételi vizsgálat alapján mindhárom tanszakba épen üresedésben lévő alapítványi helyekre vette fel. Noha a legkívánatosabb eredménnyel fejezte be az első zenedei évet, atyja mégsem mondott le eredeti tervéről és elvégeztette vele a budapesti kir. kát. tanítóképző tanfolyamát. Taritzky itt a királyi ösztöndíjak egyikében részesült. A két évi tanítóképző tanfolyam mellett is folytatta a zenei tanszakok tanulmányozását Zapf Antal, Huber Károly, Ridley Kohne és Feigler Viktor tanárai teljes megelégedésére. A tanítói oklevéllel s a zenedei bizonyítványokkal — atyja kívánságára — egy évig az atyja mellett tanítóskodott, a következő 1869-év őszén már Vácon a siketnémák kir. orsz. intézetében kapott állást. Ezzel a sorsa Váchoz kötötte őt. Itt alapított családot és itt töltött el kerek 25 évet. A siketnémák intézeténél nyert alkalmaztatását annak köszönhette, hogy 1868-ban a budapesti tanítóképzőben báró Eötvös József közoktatásügyi miniszter a sikefnéma-okíatásra előkészítő tanfolyam tanítását rendelte el, amelyen Fekete Károly, — akkor még siketnéma-intézefi tanár, később igazgató — tartott szakelőadásokat. Azon az alapon, melyet e szakelőadásokból merített, folyton tovább képezte magát szakmájában, amiről a Néptanítók Lapjában s az egri Népiskolai Tanügyben megjelent, a siketnémák ismertetését s tanításuk módját tárgyaló szakközleményei tanúskodnak. 1889-ben Vácon a siketnémák tanítására képesítő tanfolyamon a módszertan előadására kapott megbízást. Eme tevékenységének eredménye a saját költségén kinyomatott és 1892 év végén megjelent A siketnémák
