Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
78 BOTRÁNY. birtokait elpusztította, mert Domokos püspök híven és hathatósan támogatta Imre királyt. Azután átvezette seregét a Dráván, Imre is összegyűjtötte embereit, kik között sok német vendéget is említenek. A két sereg Somogy megyében, Rádnal, Lelle és Szemes közt, a Balaton közelében, a Hadúttól nem messze ütközött meg. Imre legyőzte öccse seregét, melyből sok elvérzett, sok fogságba esett. Maga Endre szövetségesénél, rokonánál, most már stájer és osztrák hercegnél, VI. Lipótnál keresett menedéket; de Imre király nyomában volt és Ausztria és Styria határát tűzzel-vassal kegyetlenül elpusztította. Imre csak a győzelem után tudta meg, vagy vélte megtudni, hogy ellenségeinek főembere, ki ellene háborúra izgatta ellenfeleit, saját nádora volt. Ezért megfosztotta őt méltóságától és helyébe egy Mihály — helyesen Mikó vagy Mike — nevű hű ispánját akarta tenni, de azt Elvin váradi püspök egyházi átokkal sújtotta, mert egyik papját, a királypártiak szerint a lázadók levélhordóját elfogta. Az elkeseredés nagy volt a királypártiak közt a püspök vakmerősége fölött, kinek gyalázatos életmódja ügy sem parancsolt tiszteletet. Sok is volt a visszaélés, amit a püspökök abban az időben az egyházi átokkal és kiközösítéssel űztek. Akit akartak, erkölcsi halottá, minden tisztre képtelenné tettek, miért is már III. Coelestin pápa kimondotta, hogy a király tanácsosait, meghittebb embereit ne legyen szabad kiközösíteni és ha valaki mégis teszi, bármelyik püspök vagy érsek tízszer feloldozhatja őket. III. Ince ugyan ezt a rendelkezést nem újította meg Imre kedvéért, de intette az érsekeket és püspököket, hogy azokat, akiknek tanácsát a királya zavaros időben nem nélkülözheti, csakis nyilvánvaló nyomós okból, megelőzött kánoni intés után merjék kiközösíteni vagy interdictummal sújtani. (1199. január 8.) A király iránt való barátságának még akkor is jelét adta, mikor Boleszló püspök keserves panasza kéthárom hónap múlva mégis eljutott Rómába. Komolyan, de atyailag írt Imrének 1199. június 21-én, hogy: A világ minden országa között az apostoli szentszék mindig Magyarországot szerette legjobban, érdemes királyai, különösen pedig boldog emlékezetű atyja, Béla király szeretetéért, hűségéért, melyet majdnem mindig a római szentegyház iránt, a magyar egyház és papság gyarapítására, tisztességére tanúsított. Reményű, hogy atyját nemcsak a trónon, hanem jóakaratában is követi; a megsértett Boleszlónak, vagyis inkább az apostoli széknek elégtételt ad; a váci egyház kárát megtéríti, külömben kénytelen volna őt és országát kánoni büntetéssel sújtani, mert inkább akarunk tetszeni Istennek, mint az embereknek. Olvastad
