Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
BÁNYÁK. 71 derekán szokásban volt Vácon a harangok clkelepelése. Csütörtökön már megkezdték utcaszerte a gyerekek a kelepelést. Minden lapajszámba menő gyereknek volt legalább is négy kelepelőszerszáma. Pénteken a passzió alatt volt a Pilátus-ütés. Ahogy a legutolsó gyertya elaludt, a padban ülők könyveikkel a padra vertek. Szokás volt továbbá mikor a harangok megszólaltak a faráeás. Tudniillik a virágzásban lévő fákat megrázták, hogy bőven teremjenek. Néhányan kezűket és arcukat mosták meg márciusi hóvízben, hogy a jövő husvétig egészségesek maradjanak. A nagypénteki böjtöt a legszigorúbban tartották meg. Még a betegek is tartózkodtak a délebédtől, csak este voltak böjti eledelek u. m. tojás vagy olajos káposzta. Szombaton a harangzúgás után félbőjt következett. Feltámadás után már mindenki szabadon falatozott sonkát. Vasárnap kosárszámra vitték a szentelni való bárányhúst, tojást, mákosdióspatkót, kalácsot és a tormát. Egy jóravaló katholikus család sem nyúlt az ebédhez, mielőtt egy falat szentelt kalácsot nem evett volna. Vasárnap kilenc óra előtt százával özönlött a nép a Nagytemplom felé, mindenki részt akart venni a vasárnapi nagymisén. A templomi zenekart, mely tizennyolc gyakorlott zenészből állott, de néha kibővült a Vácon állomásozó; vadász-zászlóalj zenekarának húsz-huszonöt zenészével, Ulrich karmester vezette. Váci bányák. Vác vidéke igen gazdag természeti kincsekben, van itt kavics, homok-konglomerát, homokkő, pirokszén-andezit, márvány, mészkő, kőszén, okker stb. Az ősfoglalkozásnak ez az ága azonban nagyon kezdetleges és kizárólag a helyi igények kielégítésére szorítkozik. A naszáli mészkőfejtést újabban a kosdi szénbánya feltárása követte. Verőcén a munkálatok nem jártak kellő eredménnyel, mert az ottani széntelep nem alkalmas a kitermelésre. Érdemesnek találjuk Takáts Sándornak azt a cikkét közölni, mely egy környékbeli vasbánya-nyitásról szól: A török kiűzése után a rég feledésbe ment bányákat újra kutatni kezdték és több helyen teljesen új bányákat is nyitottak. Egyes élelmes emberek pénzt és fáradságot nem kímélve, kiváltságleveleket szereztek maguknak új bányák megnyitására, vagy nemes ércek kutatására. A XVII. század utolsó évtizedében ilyent szereztek Bencze Nándor és társai Visegrád vidékére; Hrabovszky János 1699. március 17-én kapta a privilégiumot arany, ezüst és más ércek kutatására. Ez a Hrabovszky maga nem boldogulván, 1698-ban társul szegődött Kollbacher Lampel Mátyáshoz, a budai harmincad ellenőréhez. Az ügynek élére nemsokára ez a Kollbacher
