Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
I. Könyv: Általános rész
VÁC TÁJKÉPI SZÉPSÉGEI ÉS KILÁTÓPONTJAI. 61 VÁC TÁJKÉPI SZÉPSÉGEI ÉS KILÁTÓPONTJAI. Vác nem csupán történelmére, hanem fekvésére nézve is egyike hazánk legérdekesebb városainak. Fekvésének szépsége szinte párját ritkítja. A Bécsből Budapestre hajózó utas figyelmét erősen lebilincseli az az elragadó tájkép, mely Esztergom és Vác közt tárul a szeme elé. A hajó gyors siklása minden pillanatban közelebb hozza hozzánk a várost. Az eddig tagozódott hegyek, mint egyenes fal emelkednek a város hátteréül. A nap ragyogó fénye épen most törik meg a fegyház sárgára meszelt hatalmas épületének ablakain, a korzó kockás falai és a templomok tornyai a vízből látszanak kiemelkedni Ez a városunkról szerzett kedvező benyomás azonban csakhamar meggyöngül, ha netán kiszállunk a hajóból és teljes a kiábrándulás, ha bevetődünk a városba. A piszkos utcák flaszter-köveiből, a dunaparti magtár tégláiból és a düledező házak vályogaiból épűgy rekonstruálhatjuk Vácot, mint Ruskin Velence köveiből a lagúnák városának műemlékeit. De ne legyünk igazságtalanok, ismételnünk kell, hogy amit a természet nyújtott, az mind bájos, szép és elragadó. Természeti szépségekkel gazdagon megáldott tájék ez. Bármely pontról tekintünk a városra, vagy a város kilátópontjainak bármelyikéről esik tekintetünk a környező vidékre, mindenütt érezzük az Alkotó kezének íinnepies erejét. Csak a korzóról vessünk egy pillantást délnek és északnak, elbájoló kép tárul szemünk elé: emitt erdőkoszorúzta hegyi tónak tűnik fel a Duna, amott a végtelen rónára esik tekintetünk. A legszebb panorámát kapjuk a Barátok kőfaláról, a Hétkápolnától, a Kálváriáról, a Nagytemplom laternájáról, a Pokolból, a gyarmati szerpentin-útról, mindenek fölött pedig a Naszálról. (L. ott.) Városunk régi és újabb leírásai mind magasztalják Vác fekvését. Oláh Miklós esztergomi érsek Magyarország leírása című 1536. évi utazásának erre vonatkozó részlete így hangzik: Vác püspöki város a Duna mellett. A folyam itt középszerű szigetet alkot. Vácnak igen kies fekvése van, egyik oldalán erdős hegy emelkedik, a másikon pedig virányos síkság terül el. Vácról a Duna mellett elhúzódó szűk és kanyargós úton haladva, a Visegráddal szemben fekvő Nagymaros városba jutunk. (Nicolai Olahi, Hungária et Atilla Szamota, Régi utazások 531.) A Vasárnapi Újság 57 év előtt (1865. nov. 26.) így kezdi városunk leírását: Vác város fekvése egyike a legigézőbbeknek hazánkban. Ez állítást bizonyítani fogják mindazok, kik valaha a
