Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
I. Könyv: Általános rész
40 VÁCI ÉRDEKESSÉGEK maradt reánk egy-két változatban. 1559-ben Vác várának védői éhségükben egy-egy kenyér árán feladták a várat, ezért a budai törökök találkozás alkalmával ezt mondták a váciaknak: Kálái Váds, khálki áds, durma kács (Vác várának népe éhes, ne állj, szaladj) és Bu kálánin khálki áds, jánindan durma kács (éhes e vár népe, ne állj meg, fuss el tőle! Evlia Cselebi 388.) Legelterjedtebb a váci fene: Karikázzon ki a váci fene! (Dunántúl.) Egyen meg a váci fene! (Egész Erdélyben, de különösen a Székelyföldön.) Ugyancsak Erdélyben, szintén a Székelyföldön mondják: Nyikorog, mint a váci szekér. (L. Váci fene.) A Matyóföldön (Borsod megyében) ez a közmondás járja: Leszek én még váci koldus! A Csallóközben (Pozsony megyében): Nem vagyok én váci püspök! A váci püspök ugyanilyen vonatkozásban szerepel ebben a közmondásban is: Több pénze van annak, minta váci püspöknek! Jó pipák még Váczrú ösmerik egymást! (Tapolca Zala megye, Magyar Nyelv VII. 285.) Mikszáth szereti használni: Piros, kövér, mint egy váci kanonok! Nógrád, Hont és Pest megyében — közvetlen Vác vidékén — ezek a közmondások vannak elterjedve: Majd lesz eső a váci vásárra! Megfizeti a váci nagyharang! Úgy megverlek, mint a kisváci Talyigás a szamarát! (t. i. kapanyéllel.) Olyan szája van, mint egy váci kofának. Nyelves, mint a váci kofa. Lusta, mint a váci povalyacs. Elküldelek Vácra tabakos inasnak! Dagad, mint a váci hurka. Nincs feneke, mint a váci sárnak. Úgy ráz, mint a váci talyiga. Rozoga, mint a váci fiakker. Úgy káromkodik, mint egy váci huszár. Egy garasért elhajtaná Vácig a tetüt. Isten ments a szentendrei törvénytől, a váci rétől (révtől) és a verőci (verőcei) vendégségtől! Vác neve néhány gyermekversben is megtalálható. Kálmán Lajos a torontálmegyei Lőrincfalván jegyezte föl ezt a gyermekek ajkáról hallott gúnyolódó versikét: Váczi mögási, Pap papoli, Ugri átugri, Bőgő bőgőzi, Borbé’ borotváli, Kántor eléneköli, Némöt nézi, Darázs mökcsípi. (Kálmán Lajos, Szeged népe III. 273.) A szebenvármegyei Szászsebes, németül Mühlbachnak nevezett szász városkában pedig Lukácsy György tanár a múlt század derekán ezt a ráolvasó gyermekverset hallotta:
