Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)

Előszó

Előszó.

Ha idegenbe vet a sorsunk, különös szeretettel gondolunk haza; a legcsekélyebb tárgy is a kedves otthonra emlékeztet és buzgón keressük a legjelentéktelenebb vonatkozást is, amely a gondolat szárnyán szeretteink körébe varázsol. Minél nagyobb a távolság, annál nagyobb az örömünk a legkisebb emlékeztető jel fölött is. Külföldön még az is örömet kelt a szivünkben, hogy ha magyar bajuszpedrőt vagy Hunyadi-keserűvizet látunk az üzletek kirakatában. Egy vendéglő, amelynek címe székesfővárosunk nevét hirdeti, az öröm kellemes érzetét kelti föl szívünkben.

Városunk hírével-nevével — jó és rossz vonatkozásban — nem egyszer találkozunk vándorlásaink között. Az ország határán túl is, a világhírű Karlsbad fürdőn, a város legelőkelőbb helyén az Alte Wiesén a remek kis színház mellett egy két-emeletes ház viseli városunk nevét. A váci bor évszázadok előtt az egész müveit Európában ismert volt. Fegyházunk állandó tárgya a népszínműveknek és céltáblája az egész ország rossz tréfáinak. A vácias kiejtést mindenfelé ismerik és csakúgy emlegetik országszerte, mint a váci fenét. Mi magunk tán nem is tudunk róla, vagy ügyet se vetünk rá. Pedig méltó a fáradságra, hogy összegyüjtsük és mindenkivel megismertessük azokat az emlékeket és fogalmakat, meséket és valóságokat, tárgyakat és intézményeket, amelyek Vácot és a váciakat híressé, vagy hírhedtté teszik.

Nem ringatjuk magunkat abban a hitben, hogy a mi hírességünk világra szóló; jól tudjuk, hogy az itt tárgyalt dolgok nem mindegyike abszolút értékű; nem néztük őket hegyeknek: minthogy azonban az igazság és szeretet ércköveiből hordtuk össze, azt hisszük, hogy a magunk szempontjából értékes halmok, amelyeket még a rosszindulatú kritika sem tud vakandtúrásokká lekicsinyíteni. Hitünk és meggyőződésünk, hogyha megismerjük és kellően méltányoljuk mindannak becsét, ami városunk hírnevének növelél*