Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
210 VÁSÁR. Mikor a város rövid ideig (1603—1619) a császáriak kezére került, a váci vásárok erősen veszítettek jelentőségükből. 1614 október 22-én Czétényi János harmincados ezt a panaszos levelet írja a kamarának: Sok ideje, hogy az áros törökök a váci vásárra feljönni nem mernek, minthogy egynéhány ízben sokakkal megitattanak a Duna víziben s marhájokat elyették... Itt fent való kereskedő emberek igen megszűntének a kereskedéstől. így állván a dolog, a török árúsemberek a közvetítést a hódoltságiakra bízták. Azaz, hogy áruikat ezekkel küldték a királyi városokba. De még így is gyakran lefoglalták. A váci harmincados írja például 1612-ben, hogy egy bécsi árúsember: Bornemissza György török portékát szállított Budáról. A mieink felsőbb rendeletre minden árúját lefoglalták. (A Kamarához intézett levelek. Orsz. Levéltár, Takáts Sándor, Rajzok III. 23.) Az 1611. évi váci vásárról is maradt föl egy érdekes följegyzésünk. A kereskedők már akkor is bizonyos testületi szellemben éltek és sajátos szokásokat követtek. Ilyen volt pl. az ú. n. tözsérheresztelés. Ha valaki tözsérmester akart lenni, azt három-négy forintra megkeresztelték. A vén tözsérek 1611. évben a váci sokadalmon ifjú Mészáros Ambrust meg akarták keresztelni, mert mint mondták: ez új császár üdéjében minden embert meg köti keresztelni. Mészáros Ambrus erre azt felelte, hogy ő már Győrött megváltozott s újra nem fizeti a körösztölőpénzt. Erre társai felkötötték öt, hogy kényszerítsék a körösztölőpénz megfizetésére. A megkínzott ember erre fizetett ugyan, de a felkötés tönkre tette a torkát és néhány nap múlva meghalt. (A győri káptalan vallató levele, Takáts Sándor, Rajzok III. 4.) A későbbi idők folyamán is híresek voltak a váci vásárok és sokadalmak. (Sokadalmaknak az országos vásárokat hívták.) Azt tartották, hogy jó vásár csak ott akadt, ahol jó cipót sütöttek és olcsó bort mértek, Vácon pedig mind a két föltétel megvolt. Jelentékenyek voltak a váci vásárok még a XIX. században is. Hetekig eltartottak és egész Gödig terjedtek. Az állatvásáron kívül a gyapjú, dohány és gabona vásárai voltak híresek. A vasúti hálózat kiépítése és a főváros folytonos terjeszkedése miatt folyton veszített jelentőségéből az egykor oly nagy terjedelmű váci piac és újabban kizárólag a cseresznye és meggy vásárai említésre méltók. Környékünk e korai gyümölcseinek termő idejében — júniusban — nagyon látogatott a Dunapart és a bécsi kereskedők is megjelennek, hogy heti hajókon szállítsák el a nagy mennyiségben összevásárolt gyümölcsöket.
