Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
202 VASÚT. igazgatósági ülés megbízottja, valamelyik igazgató, szokott mindent tenni s minthogy igen ritkán jön öt igazgató össze, legtöbbet a megbízott igazgató szokott tenni. Eddig a megbízott igazgató Ullmann Móric úr volt, most ifj. gr. Zichy Ferenc. (1846. július 17. 710. szám.) 2. A jelenkor ezt írja: A pest-váczi vonal megnyitása. Folyó hó 15-én (1846. július 15.) nagy napot éltünk: Az annyi vajúdás közt végre elkészült pest-váci vonal nyittatott meg díszes ünnepéllyel. Délután 4 órakor érkezett az indóház csarnokába Nádorunk fenséges családjával s néhány perc után a két mozdonygéppel (Buda és Pest) ellátott kocsivonal mintegy harmadfélszáz meghívottal útnak indult. A Váczi-út fasorozata, az udvar előcsarnoka s a töltés melletti völgy tömve volt nézőkkel, a nép tarka hulláma emelé a jelenet külső nagyságát, de a részvéthiány, a szemlélők hideg némasága nem kölcsönzött e nagyszerű vállalatnak, vagy helyesebben mondva, ünnepélynek életet. Mi vártuk, hogy a pillanatot, mért annyi vágy, annyi óhajtás sóvárgának, mihez (Ay nyereséges jövő kapcsolódik, most, midőn az idő élveznünk engedé, az öröm s a remények teljesülése fölötti tudat oly hangon üdvözlendi, mely túlterjed a hegyeken s túl rónák végtelenén! Csalódtunk. A katlan tüzelt, a kémény sűrű gomolyokban emelé a barna füstoszlopot, s gőzcsőnek kellemetlen sipoltása átsüvölté a tért, melyet embertömeg lepett s melyen túl egy nagy város ifjúsága teljes erejében szemlélte az ünnepet; a kerekek forogni s velek az egész kocsifűzér indulni kezdett oly kebelvidító méltósággal, minőt az ész és mesterség e magasztos találmánya csak előidézhet; a kocsik nyitott ablakiból rokon, kedves, férj, polgár, hazafi, méltóság s tekintély inte rövid időre búcsúzót az elmaradókhoz, de a nép, mely a leggyermekesejjb jelenetet, a legidétlenebb mutatványt is tetszésének vagy bámulatának oly lármás zajával szokta fogadni, hideg maradt és érzéketlen, mint a szobor, melynek művész vésője emberi alakot adott ugyan, de bele érzést nem teremthete ... A második állomásnál vízvezésül megállt a próbautazás: egy óra alatt pedig a váczi nyugpontra szállott ki a magas utazó társaság. Midőn e pont felé közelíténk, Vácz utcáiból lángok csapkodó látványa s a tompa és csúcsos tornyok harangjainak zúgása lepett meg . . . (1846. 338. lap.) 3. A Budapesti Híradó 1846. évi július 23-iki 425. számában így emlékezik meg a váci vasút megnyitásáról: Elvégre Magyarország évlapjaiba is iktathatjuk egy oly ünnep megölését milyenről eddig csak olvastunk. A civilisatió legújabb fejleménye Hunnia fővárosának is nyújtá azon élvezetet, melynek majd minden európai főváros már egy idő óta örvend és kikocsikáztatá egy csodaszerü gőzelőfogattal a meghívottak százait, egyszerre, a pamlagok kényes ölén, villámi, azaz vasúti sebességgel, t. i. 50 és néhány perc alatt Vác városába, hová eddig a pestiek csak egyenkint vagy legfölebb párosán, vakító homokfelhőkön keresztül, és a legszilajabb magyar ló sanyarú megizasztásávali félnapi, gyönyör nélküli és unalomteljes utazással érhettek. — 1846. évi július 15-én délutáni 3 órakor rendkívüli mozgás támadt Pest városában. A nép ezernyi csoportjai a pályaudvar felé nyomultak, hol a sorkatonaság és a polgári őrsereg díszes egyenruhában tisztelgett; a főnemesség és királyi hivatalnokok fényes hintóikban, az uracsok sebes tilburykban vágtatva érkeztek; mert négy órára ki volt tűzve az első magyar gőmozdonyos vasút ünnepélyes inauguratiója, mely annyiszor
