Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
I. Könyv: Általános rész
VÁC NEVE. 15 nevekre reámutattam, megmondtam azt is, hói keresem a Vác személynév eredetét. Az e személynévben rejlő szó ugyanaz, amely benne van a következő szláv személynevekben, illetőleg helynevekben: or. Vjaceslav, Vjacislav (XI—XII. századi személynév, későbbi alakv. Veceslov is, 1. Tupikov: Slovarj), szerb-horvát Veceslav (1. ív. Br.), Vécén eg, Vecemir, Vecedrag (szn.-ek, Rad. L. XXXI. 130.), szlov. V e c e s 1 a ve c (hn. Denkschr. 14 : 261.), cs. Vaclav, Václav, Vác es lav, Vacerad, lengy. W i § c e s 1 a w (szn.; hn.-ben W i § c 1 a w i c e, Denkschr. 14:261.). Mind e személynevek, illetőleg helynevek első, esetleg első két szótagjában az ó-egyh. szláv, egyh. szláv veste (v. ö. v§st j i j i masc., vgstisi fém., veste neutr.: comparat, maior, plus, perfectior Mild. Lex. p.) középfokban álló mellékneve van megfelelő szláv nyelvi alakkal (v. ö. or. nyelv, vjaca: wieviel Miki. Et Wb. 381. de Dalj.,3 szerb-horv. vécé (masc. veci) grösser, major, mehr, plus, szlov. vécé, véc: mehr (alakv. masc. veci, vénei: grösser, nyilt e-vel, (v. ö. Freis. tör. vencih) ó-cseh vác, t. viac, vác: mehr, plus, lengy. wiecej Miki. Etwb. 381.]. Eszerint egy cseh V á c e m i 1 vagy egy szerb-horv. Vecedrag személynév jelentése ez lehetett: plurime gratus, egy szerb-horv. V é c e m i r-é ez: plurimam pacem habens (Rad. L. XXXI. 130.) stb. Amint már most van Viseslav, Vojmil mellett egy V i s, Voj mellékalak, amely eredetileg az elsőknek becéző alakja volt (Rád. 82 :135.), úgy lehetséges Vaceinil, Václav, Vaceta stb. személyneveknek Vác-—-Vác mellékalakja is. Még csak arról kell szólnom, hogyan viszonylik a cseh Václav a latin Venceslau s-hoz, német W e n z e 1-hez. Fentebb láttuk, hogy a Václav név első szótagjában olyan szláv közszó van, amelynek ó-egyh. szláv alakja vgste (olv. vénste vagy vénnste). Ebből már most következik, hogy a személynév a csehben egykor * V§ c e - s 1 a v - nak, * V § c - s 1 a v - nak hangzott; azaz a szó mai «-ja helyén orrhangu <■ vagy pedig orrhangú <■ és n volt a kiejtés. A X. században Szent Vencel révén belekerült a tulajdonnév az akkori hangzásnak megfelelően a latinba s lett Venceslaus s innen a németbe Waned alakban (1. Vondrák, Vergl. slav. gr. 1:115.). Régebben a cseh Václav: lat. Venceslaust a „koszorú“-t jelentő venici (cs. venec) szóból származtatták (1. Miki. EtWb. 381, Cz. F. Venczel alatt) s nagyon valószínű, hogy szláv földön a lat. Stephanus (v. ö. gör. от?<рапо$: koszorú és Melich Szláv jöv. Vénei- alatt) névvel nem egyszer azonosí
