Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
152 KOCSI — KÖVEK. Királyaink Vácon. L. Uralkodók. Váci kocsi. A múlt század derekán különös alakú bérkocsik jártak Vác—Budapest, Ipolyság, Balassagyarmat és Losonc közötti A lovakra kötött csengők messzire elhallatszó hangja már előre jelezte, hogy: Jön a váci kocsi. Nagy echos kocsik voltak ezek. Két ló volt befogva elibük. A kocsi oldalán levő táskaalakú ajtón lehetett bejutni az érdekes járműbe, mely az időjárás mindenféle viszontagsága, (hó, eső, szél, vihar és a nap melege) elől megvédte az utast. Észak felé Rétság volt az első etetőállomásuk csakúgy, mint később a fiakkereseké, akik ezeket a bérkocsisokat a 60-as években váltották föl. (Özv. Rudnay Józsefné, Emlékeim 155.) L. Váci hintó és Váci fiakker. Váci kofák. Mint mindenütt, úgy Vácon is keleten virrad a nap, A váci kofák sem különbek a többinél, csak a hírük nagyobb. Igaz, hogy országszerte ismertebbek. Bejárják egész felső Magyarországot. Ipolyság, Balassagyarmat, Losonc és a bányavidékről gyümölcsöt hoznak és leviszik Budapestre. Nemcsak a helyi szűk' keretek közt mozognak, hanem a távolabbi vidék vásárjait is fölkeresik és nagyon élelmesek. A szájuk (váci mosdatlan száj!) félelmetes. Masina Maris nevű kufárasszonyt azért hívták így, mert úgy járt a szája, mint a masina. Tél víz idején ősrégi szokás szerint parázzsal telt fazekat tettek a szoknyájuk alá, hogy ne fázzanak. A már 4 óra táján induló első reggeli vonatot kofa-vonatnak hívják, mert kofáink azon viszik be Budapestre az élelmiszereket (főzelék, gyümölcs és tejtermékeket). De felhasználják a vízi utat is. Úgynevezett hetihajókon szállítják áruikat a fővárosba, ahol külön kikötőjük van. (A nagy vásárcsarnok előtt levő hajókikötőnél, ott, ahol a váci kofahajó szokott kikötni . . . olvassuk a Budapesti Hírlap 1921. évi július 7-iki számában A meggyilkolt gyárigazgató című közleményben.) Váci kövek. 1. A naszáli homokkő. Előre kell bocsátanunk, hogy a Naszál kőbányájából fejtett kő, melyet váci kőnek, helyesen naszáli homokkő-nek hívnak, nem márvány, hanem világosszürke, durvaszemű oligocénkorú homokkő. Igen kedveli a vizet és azért hídépítésre kiválóan alkalmas. Sokáig azt tartották, hogy a budapesti Lánchíd építéséhez naszáli követ használtak. Dr. Schafarzik Ferenc műegyetemi tanár azonban újabban megállapította, hogy a Lánchíd alapzata mauthauseni gránit, felső része és az oroszlánok budavidéki édes vízi mészkő. A naszáli kő
