Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
HAJÓK, HAJÓSOK — HALÁLMADÁR. 125 honvédség a közös hadsereggel karöltve először lépett nagy próbatételre a világ elé. Angol-, Olasz-, Poroszország, Svájc és Belgium katonai képviselőket küldtek a váci hadgyakorlatokra, melyet a király jelenlétében tartottak. A háromnapi táborozásban, a közös hadsereg csapatai közé vegyítve, a honvédség oly fényes bizonyítványát adta ügyességének és kitartásának, hogy hadképesség dolgában a régi szervezetű hadsereg méltó társául ismerték el. A király különös megelégedését fejezte ki a próba eredményei felett; az orosz, angol és német hírlapok mind dicsérettel írtak a honvédségről. A kormánypárti lapok pedig azt hangoztatták, hogy a váci hadgyakorlatban, mint vértelen csatában a kiegyezés eszméje ült diadalt. Váci hajók, hajósok. Egyik ősi foglalkozása Vác lakosságának a hajózás. A gőzhajó beköszöntése átalakította a foglalkozás régi módját és részben a maga szolgálatába hajtotta. A dunai hajózásban sok kormányos és hajós van különösen az uszályhajókon, de önálló foglalkozásukat is sokan megőrizték a tulajdonukban tartott fuvarozó hajókon, melyeket — mivel rendszerint a hetivásárokon jelennek meg — heti hajóknak hívnak. A hajósgazdákat gúnyból Pannihajósoknak nevezik, mert hajóik jórészt valamely női névre (Anna, Mária, Katalin) vannak elkeresztelve. A hajó orrát és farát díszes, legtöbbször színezett faragványok ékesítik. Leggyakoribbak a stilizált csigák, de gyakoriak az angyalfejeket, leányalakokat, Nép. Szt. Jánost és gróf Széchenyi Istvánt ábrázolók is. A Dunamelléki utcákban, hol a hajós nép lakik, a ház kapuja előtti padokat a használatból kivont heti hajok rostrumaiból készítették. Váci halálmadár. A régi kisvárosi élethez hozzátartozott az a személy, aki a mai temetésrendezők gondját viselte. Megjelentette az ismerős családoknál a haláleset bekövetkezését, közölte a temetés határidejét, megrendelte a sirató asszonyokat, elvégezte a ravatalozást, beszélt a harangozóval, pappal stb., szóval ő volt az Entreprise des pompes funebres egy személyben. Vácon is volt ilyen foglalkozástűző. ember még a múlt század derekáig. Farkasfalvi Imre emlékezik még deákkorából a váci halálmadárra. Juszkónak hívták, a hírneves Juszkó festőművész nagyapja volt. A festő atyja együtt járt ő vele a piaristákhoz. Az utolsó váci halálmadár a Temető- és Sas-utca sarkán levő házban lakott. Funkciója közben Mária Terézia-korabeli frakkot öltött, fejébe pofonütött kalapot tett és teljes feketében, ünnepi komolysággal hordta szét a temetésre hívó cédulákat.
