Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
* , % szekesegyházi karnagy szerezte különböző magyar népdalok dallamaiból. Egyveleg, potpourri ez. Ifjabb Ulrich Károly nem tudta rendelkezésemre bocsátani az eredeti dallamot, melyet teljes hamisítatlanságban csak Banda Marci tud még eljátszani. Kérésemre Tarnay Lajos kiváló zongoraművészünk volt szíves Banda Marci játéka után a dallamot zongorára átírni és így megörökíteni. (Megjelent Vác története 1848—49-ben című könyvemben és Rozsnyai Károly budapesti zeneműkiadó önálló kiadásában A váci nemzetőri induló címen.) — A Bécsben megjelenő Die Zeit című napilap ' 1903. évi július hó 29-iki számának kis tárcájában egy G-. M. jelzéssel írt közlemény jelent meg. Ez a cikk der Rakoczy-Marsch címen a Rákóczi-induló történetét tárgyalja. A régi tárogató,,Czinka Panna, majd Bihari János hegedűjátéka őrizték meg e szerint a XVIII. század elején a szövegnélküli indulót, melyet Scholl Miklós katonai karmester adott ki Bécsben 1825-ben, mint saját szerzeményét. De már a XVIII. század vége felé Watzek váci kanonok leírta az indulót, (das Lied,) mely 1839 óta Liszt Ferenc átírásában vált közkeletűvé. így szól a közlemény. Hogy mennyiben felel meg ez az előadás a valóságnak, nem ellenőrizhettem, de az bizonyos, hogy Watzek nevű váci kanonok (sem valóságos, sem címzetes) nem volt. „ Váci deres. A nógrádi lakások makrancos vérű palócgyerekeinek megszaladt virtusán a váci fegyház derese volt a kerékkötő. A Bach-korszak egyes komiszáriusainak egykorú feljegyzései szerint ezekkel a sűrű vérű és hertelen atyafiakkal az ördög se birt. A pandúrokkal komáztak, a német vasasokat levegőnek nézték s általában minden alkalmat felhasználtak arra, hogy a kétfejű sasmadár orra alá borsot törjenek. Ilyen körülmények között természetesen a közerkölcs is többé-kevésbbé ennek az államhatalommal való hetyke dacolásnak az áldozata lett és a kisebb-nagyobb tolvajlások a közbiztonságnak rövidesen olyan közbizonytalan epidémiájává harapództak el, hogy még a csendbiztos lova is csak akkor volt annyira amennyire megbízható födözet alatt, ha a gazdája rajta ült. Ellenben egyáltalában nem volt ritkaság, ha a perzekutor uram szekeréből némely láthatatlan kezek kihúzták a tengelyszöget s akkor neszeit föl, amikor már az árokban feküdt, nem is szólván azokról a feljegyzésekről, amikor a zellői hegyeken a birkanyáj egyszerűen szárnyra kelt, míg a szécsényi tömlöctartó villásra kifent bajúszáról olyan csúfságot emleget a krónika, hogy a hugyagi legények — mig a tulajdon házában aludt — oly simára beretválták, mint DERES. 105