Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
V. A remekelés
82 A VÁCI CÉHEK. nyére 1779-ből. Valami német varga legény mesterének az unokáját teherbe ejtette, s a leányt el is vette, de egybn kérte a céhbe vételét. Erre véleményadás végett felkérték a szűrszabók, csizmadiák, magyar vargák és német szabók céhének elöljáróit; feleletük az volt, hogy ne vegyék fel, mivel életük egyik részről sem volt megfelelő, s az ilyen eset talán arra bírná a remekelni akarókat a felvétel biztosítására, hogy ők is hasonlóan tegyenek. A céhbe állónak a várossal és a földes urasággal szemben is voltak kötelességei. Fel kellett magút vétetni a városi polgárok közé, amikor — mint a gombkötők céhlevele Írja — „Bíró áramnak és az egész Tanácsnak (az mint az több Polgárok is szoktanak/ cselekedni) engedelmességet és hívséget ajánlani s megállani tartozott.“ Ez alkalommal folyamodnia kellett a földes urasághoz a városi polgárságért, ezután a birónak, tanácsnak és az esküdteknek megígérte, hogy mint városi polgár, becsületesen és dicséretesen fogja magát viselni, és hű polgára lesz a városnak. Vácon a püspök viselte a földes uraság hatalmát, ennélfogva ennek a körülménynek tulajdonítható az, hogy a céhek oly nagyon függtek tőle és ügyes-bajos dolgaik elvégzője és a felsőbb hatóságuk ő volt. Sőt a céhbe állás is tőle függött. így a kádárok 1760-ban Eszterházy Károly gróf püspökhöz folyamodnak, hogy a rosszhírű emberek céhbe állását akadályozza meg. A magyar szabóknál, ha valaki mester akart lenni, először is a céhvei végezte el dolgát, azután pedig „az Méltóságos Uraságnak praesentáltassék.“ A földes uraság eme jogkörét egy 1780^évi rendelet fejti ki. mely szerint a mesterek céhbe vétele a földes uraságtól függ. Olykor 'jövevények folyamodnak polgárságért, illetőleg a letelepedésért, és a mesterség űzésének megengedéséért, amiért a vargáknál egy márkát kellett fizetni. Az ilyen máshonnan jövő, idegen mesternek kérnie kellett a bírótól és tanácstól, hogy a polgárok számába bevétessék. A céh előtt ugyanazon kötelezettségeket tartozott teljesíteni, mint a többi beálló, amin későbben enyhítenek, amennyiben az ilyent a kellő írások felmutatásával felmentették a remekeléstől. 1852-ben azonban, az absolutismus idejében, a cs. k. kereskedelmi miniszter újból megszorította a remekelésf, és pedig annyiban, hogy a vidékről városba, más városból Pestre költöző iparos új remeket volt köteles csinálni. Ha más szakmájú folyamodott valamelyik céhbe, a rokonszakmáját felvették, azonban csak fontos okok következtében, mint pl. a mészárost a hentes céhbe, de mást nem, mint pl. 1854-ben a
