Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
IV. A legénykedés
66 A VÁCI CÉHEK. tilos volt a legénynek a maga részére kontárkodni, amit az asztalosok 1 frt. 30 kr. büntetéssel és kétszeres feltételpénz lefizetésével büntettek, a magyar szabók pedig egy társpohárral. A kontárkodó legényt rendszerint vándorlásra és műhelybe állásra utasítják.. Találkozunk egy esetben adóval is, a melyet a legények fizettek. Ez a kőműveseknél volt, kik 1829-ben panaszkodtak a hadi- és háziadó nagysága miatt, mivel ők nem dolgozhattak minden időben egyforma kereset mellett, mire a hatóság felére szállította le adójukat.55) Ha a legény a két heti próbaidőt kitöltötte és nem tetszett neki a hely, elmehetett. Ugyanígy elmehetett, ha két héten felül dolgozott, de előzőleg fel kellett mondania mesterének. Ha a próbaidőt kitöltötte és tovább nem volt kedve dolgozni abban a műhelyben, elmehetett máshoz; de ezért pl. az asztalosoknál tizenhat kr.-t kellett fizetni, s belőle hat kr. a ládába ment.56) De ha a próbaidőt nem birta kiáltani, elmehetett, azonban csak a céhmester tudtával, akitől előbb tanácsot kért; ha a céhmester tudta nélkül állott ki a munkából, becstelennek tartották.57) Ha tetszett a hely és továbbra is ott maradt dolgozni, az eltávozás már korlátozva volt, mert előbb fel kellett mondani, vagyis mesterével tudatni kellett elmeneteli szándékát. A felmondási idő különböző volt az egyes céhek szerint. A kovácsoknál és kerékgyártóknál nyolc nap, a szíjgyártóknál, a kőműveseknél és kőfaragóknál tizennégy nap, a német vargáknál négy hét volt a felmondás; a későbbi időben leghosszabb ideig a kőműves legények kötötték le magukat, ugyanis Szt. Rókusztól a másik Szt. Rókuszig kellett egy ugyanazon helyen maradni; ha ezen időn belül elment, sem a városbeli, sem a környékbeli mesterek közül senki nem vehette fel. De mielőtt a legény elment mesterétől, búcsúhetet szolgált és összeszámolt mesterével.58) A későbbi rendelkezések a felmondást igen megszigorítják, amennyiben csakis félévi felmondással lehet elmenni, két heti felmondással csak úgy mehetett el, ha az elüljárók elég erősnek találták az eltávozás okát. Ezt a szigorú szabályt azonban nem tartották be, mivel minden körülmények között tizennégy nap volt a felmondási idő. Azonban nem minden időben lehetett elmenni, tekintettel voltak a mester javára és hasznára. Vásár, nagy ünnepek 5 55) p. Vátz Városa Törv. Jegyzőkönyve. 1829. Esztendőről, se) Asztalos legények céhlevele. 1741. 11. 57) Asztalos legények célilevele. 1741. 3. 58) Csizmadia legények céhlevele. 1781. 5.
