Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
IV. A legénykedés
60 A VÁCI CÉHEK. A legények munkabérét a céhlevelek Írták elő, melynek nagysága céhek és korok szerint igen különböző volt. A bért nap, hét, kántor, év és darabszám szerint fizették, a minek megfelelőleg volt napszámos, hétszámos, kántorszámos vagyis negyedéves, esztendőszámos és darabszámos legény. Megkövetelték, hogy a bérre rá is szolgáljon a legény, mert máskülönben munkája szerint fizettek neki. Különbséget tettek, hogy mindenféle munkához ért-e a legény, vagy pedig nem. Ha a legény nem volt megelégedve fizetésével, a céhmesternél kellett jelentenie panaszát, akinek közbenjárásával a hatóság intézkedett az ügyben.26) Érdekes megvilágítást nyújtanak céh leveleink a munkabér nagyságára. A csiszároknál heti tizennyolc pénzt kapott a legény, amire rá is kellett szolgálni, mert ellenkező esetben munkája szerint fizették. A nyereggyártó legény két forintot kapott kántorszámra, azonkívül egy nyerget és a reá eső italpénzt. A szíjgyártó legény heti tizenhat pénzt kapott és egész italpénzt, ha kántorszámra szegődött a legény, két frt.-t kapott, egy fékre való bőrt és a rendes italpénzt.27) A magyar szabó legény tizenkét pénzt kapott hétszámra.28) A gombkötőknél a jóltanult legénynek, aki mindenhez értett, harmincöt pénz járt, amelyik pedig nem értett minden munkához, az csak huszonöt pénzt kapott.29) A csizmadiák 1715-iki céhlevele heti bérül harminckét pénzt szab ki, aminél többet a mesterség elvesztésének terhe alatt tilos volt adni, a csizmadia legények 1781-iki céhlevele pedig harminckét pénzt szab ki annak, aki megérdemli; aki nem, annak csak huszonöt pénzt. Az újabb időkben, a XIX. század közepén, egy frt. volt a csizmadia legény heti bére. A kovácsoknál tizennyolc kr. volt a heti bér, a kerékgyártóknál pedig tizenkét garas. A szűrszabó és magyar szabó legény huszonöt pénzt kapott hétszámra, de van esztendőszámos szűrszabó legény is.30) Esztendőszámos legényt a henteseknél találunk hatvan frt. bérrel, s ha a legény megérdemelte, emelhette is fizetését a mester. A szűrszabóknál világosan megtaláljuk a kor és viszonyok változásával szemben a fizetés nagyságát. Mig előbb — mint láttuk — a szűrszabó legény csak heti huszonöt pénzt kapott és semmi mást, már a XIX. század első tizedében az első legénynek évi tiz frt. és 26) Kőművesek és kőfaragók céhlevele. 1731. XII. 27) Szíjgyártók, nyereggyártók és csiszárok céhlevele. 1714. 4. . 28) Magyar szabók céhlevele. 1699. VI. 29) Gombkötők céhlevele. 1718. VIII. 30) Szűrszabó legények céhlevele. 1750. VIII. Szűrszabók céhlevele. 1755. VI.
