Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
IV. A legénykedés
A LEGÉNYKEDÉS. apródévét kitöltötte, egy évig volt köteles ezért dolgozni valamelyik mesternél, továbbá a társpoháradásról szóló iratot, és a vándorlólevelet, melyeket a céhládába tettek le megőrzés végett. Ha a legény időközben szolgálatban lett volna, akkor az illető úrtól kellett kérnie jó viseletéről tanúskodó levelet, és azt a céh előtt felmutatta. A mestereknek a felfogadott legényt be kellett jelenteniük a céhnél és az iratokat be kellett adniok, máskülönben megbüntették őket.') Azonban a céhlevél meghallgatása nélkül nem lehetett dolgozni, amelyet a beálló legénynek miheztartás végett kellett meghallgatnia. Ha onélkü] dolgozott, megbüntették. Ezért a legény bizonyos díjat tett le; így a csizmadiáknál a régebbi időben tizenkét pénzt, később pediglen egy frt.-t. A céhlevél kötelező erejére nézve érdekes a szűcs legények céhlevelének intézkedése: „Ezen articulusokat pedig Magyar, Német, Tot, Rác, és akár minémű nemzetű Szűcs legények az Városban dolgozni akarnak, megtartani köteleztetnek.“ Ugyanekkor kellett letenni a társpoharatlan legénynek társpoharat is, amelyért a szűrszabóknál a vidéki egy frt.-t, az itt levő pedig nyolcvanöt kr.-t fizetett; a csizmadiáknál négy frt.-t, a szűcsöknél pedig az idegenek és idevalók egyformán egy frt.-t fizettek. Előfordulnak még másféle díjak is a legények felvételénél, így a szűrszabóknál beiró pénz tizenkét kr., később tizenöt kr., pecsétcsókolás három kr., méhelykeresés díja tizenöt kr., ládakisérés tizenöt kr., öregdékánságért harminc kr., kisdékánságért tizenöt, később huszonnégy kr. Az asztalosoknál tizenhárom kr.-t köteles letenni a legény, ha munkát kap, amiből három kr. a ládába megy, tiz kr. pedig a közös elfogyasztásra, vagy az idegen legény egy frt. pecsétpénzt köteles letenni. A szűcsöknél a városba jövő legénynek tizenhét pénzt kellett fizetni ládapénzül, amelyet, ha elmulasztott beszedni, a dékánon vettek meg; a ládapénz a céh ládájába folyt, melyet a beteg legény felsegítésére fordítottak, vagy pedig a vizkeresztnapi misére. A csizmadiáknál a jövevény a templomra volt köteles letenni egy garast és két pénzt a céh részére. A más városból jövő magyar szabó legény munkába állásakor egy garast volt köteles letenni a templomra és két pénzt a kiscéh részére. A legénytartás számát körvonalozták és korlátozták a céhek. A vargák 1607-iki céhlevele két legényt enged meg; a gombkötőknél egy legényt volt szabad tartani, az esetben kettőt, ha egyik mesternek sem volt kárára; a csizmadiáknál, ha a mester a neki jutott legényen 57 9) Csizmadiák céhlevele. 1715. XIX. Hentes Jegyzőkönyv. 1846. év.
