Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
II. A céhek belső és külső élete
A CÉHEK BELSŐ ÉS KÜLSŐ ÉLETE. 35 Kötöttek szerződéseket is. így a magyar szabók 1857-ben az irgalmasrendi kórházzal kötnek szerződést, melynek értelmében egy beteg után napi tizenhat kr. jár, amely a felgyógyulás után fizetendő le. Adtak hazafias célú intézkedésekre és jótékonycélra. Céheink még kölcsönt is vettek fel, vagy adtak ki. A hentesek 1831-ben négyszáz frt.-t vettek fel vagyonuk lekötésével a Kálvária-alapból félévi felmondásra. Kamatuk évi huszonnégy frt., vagyis hat százalék. 1853-ban fizették le az egészet, még pedig egyben. Találkozunk a kerékgyártóknál is pénzfelvétellel. Előfordul, midőn a céh-, vagy az atyamester pótol a sajátjából hiány esetén, amit a számadásnál fizetnek vissza nekik. De nemcsak felvettek, hanem adtak is ki pénzt, amikor kezest követeltek. Sok esetben az apa halála után a fia, vagy leánya vállalja magára a kölcsönt és fizeti le. 1758. aug. 20-án a szűrszabó céh Gregus Szabó Jánosnak tizenöt frt.-t adott kölcsön „ujborig“; vagy a mészárosok 1822-ben egyiknek kétszáz frt.-t adnak kölcsön hat százalékra. Ha az adós nem akart fizetni, akkor a hatósághoz fordultak védelemért. A hatóság meg is segíti őket a behajtásban. 1799-ben a kőművesek kérik, hogy egyik céhtársuknak tizenhárom frt. tartozását fogják le hátrahagyott vagyonából; 1834-ben ugyancsak a kőművesek egy mestertársuk özvegyét perük be ötven frt. tartozásért, mire a hatóság negyedévi lefizetésre kötelezi az adóst. Ha fölös pénz maradt a céhládában, akkor a mesterek azt felosztották egymás között egyenlő arányban, de ha valamelyiküknek tartozása volt a céhvei szemben, lefogták az osztalékból. Mindezeknek a céhmester volt a kezelője, aki felelős is volt érte, mert ha hiányt találtak, behajtották rajta. Fontosak a céhek életében és működésében a céhládák, melyek a céheknek és azok hatalmának jelképei voltak. A céhláda nélkülözhetetlen volt, nélküle nincs céhgyűlés, nem hozható határozat, erre esküszik az inas, legény és mester egyaránt, tehát mintegy személyesítője volt a céhnek és tekintélyének. Minden céhnek volt céhládája. Legtöbb céhnél, amelynél a legényeknek is volt céhük, külön volt a mestereknek és legényeknek. Ha a legénységnek nem volt külön céhládája, akkor a mestercéh ládájában tartották irataikat és pénzüket. A céhláda fontosságát és jelentőségét igen szépen mutatja az alábbi eset, amely a henteseknél történt meg: „1848. és 1849-ik évek alatt kántor Czéh Gyűlések a’ háborús idők víszöntágságai miatt nem tsak nem tarthattak, — 3
