Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
VI. A mesterség védelme
A MESTERSÉG VÉDELME. 119 mire a hentesek Szemere Bertalan belügyminiszterhez folyamodtak, aki Párniczky Ede főszolgabirót küldte ki az eset tárgyalására. A főszolgabíró a város intézkedése ellenére továbbra is megengedte a szabad díjtalan vágást.45) Ezen kedvezményt azonban nem sokáig élvezték, mert már 1849-ben fizetnek „accisa“-t, melynek behajtását a két város közösen kezeli, melyből a püspök-résznek 7/8, a káptalaninak pedig Vs rész járt. Ugyanígy fizetnek a serházak is fogyasztási adót. A molnárok már a XVIII. század közepén fizetnek a malmok után taksát.46) Az adó ekkor is nyomasztóan hatott ; ugyanis 1820-ban a molnárok kérelmet adnak be, hogy a malmokra vetett adót szállitsák alá. Cégért csakis rendes céhbéli mester függeszthetett ki, de ezt sem "két, hanénTcisaU egy helyen. 1804-ben Pánis Ádám szíjgyártó két helyen is függesztett ki cégért. Ez ellen a céh panaszt tett.47) 1824-ben pedig Forstner József két utcára szóló házban lakott, s mindkét utcára tett címert, amiért is a céh bevádolta, de ez esetben a tanács a céhet elutasította panaszával. Ugyancsak tilos volt az árúknak két helyen való árulása. 1813- ban a magyar szíjgyártó céh panaszkodik, hogy Stefánszky Jakab német szíjgyártó két helyen is árul : házánál és boltban, mire felszólította a hatóság és pedig vagy a házáról vegye le címerét, s a boltban áruljon, vagy pedig a boltját csukja be, s otthon áruljon. Az üzletben való árulás régente is dívott, különösen a kötél- és szíjgyártóknál. Régi iparosaink ilyen határokon belül éltek, amelyek bár szigorúak voltak, de mindemellett üdvösek és hasznosak. 45) Hentes Jegyzőkönyv. 1848. év. «e) Protoeollum Capitularis Civitatis Vaciensis De Annis 1743—58. 17) Protoeollum Episc. Citis. Vac. 1804.
