Farkasfalvi Imre, id.: A váci országgyűlés története - Váci könyvek 4. (Vác, 1911)
II. A renaissance
A. RENAISSANCE. 7 séget sebesítsék meg, s ha azután az európai nagy nemzetek tömörülni készek: magának a nemzetnek s a jogállamnak fogalma mint vezérgondolat okvetlenül kifejti a liberalismust, amelyet elérni vágytak. A történelem szünet nélkül forgó kereke nem szünetelt kedves hazánkban sem. Otödfélszáz esztendő óta hallgatja az emberiség „a vi 1 ág': és „az ember" concrét elnevezését, és ime úgy találjuk, hogy azok vonatkozásait hol szőkébb, hol tágabb értelemben alkalmazta a tudomány. Egyszer magasztos célok elérése kedvéért bukkant fel mindkettő; másszor mint végcél mindegyik külön, amint bizonyos ügyben cselekedni hivatva volt, az állam és társas-élet egyaránt. Az etrved. mint jogi fogalom ma is abban a kezdetleges minőségben van, mint hajdan: folyton küzd, próbálkozik; de érvényesülni nem tud, lo.»foliebb associatio ntián. Az eszmék akkor is úgy állottak egymással szemben, mint ma: kihívóan, farkas-szemet néztek, csábítottak. Mikor a görög tudósok Konstantinápoly falait elhagyták, eleinte csakugyan nem lehettek tisztában azzal, váljon felvirúl-e sorsuk Olaszország kék ege alatt*? A humanismus volt a mentőhorgony, amibe kapaszkodtak; a humanismus lett az az aprópénz, amellyel fizettek, hogy az új házi gazda megtűrje őket, s philosopháljanak tovább. A bölcsész ösztökélte a hitbuzgót, hogy ujjongásaiból száműzze a babonát, cselekedeteiből hagyja el a sallangot; neki pedig hagyjon békét, mert a bölcsnek életfeltétele a kedély nyugalma s a lelki harmónia minden amit vár. Csakhogy a gyakorlati életben mint rendesen történni szokott, soha sem úgy ütött ki a dolog, mint ahogy a halandó emberiség kigondolja. A humanismus szószólói a magok vezéreszméjének criteriumát folyton oda módosították, hogy az ókori classicusok műveire hivatkoztak, amihez a nagy tömeg vajmi keveset értett; az uj nemzedék fogalma, az uj „gentes“ bennfoglaltatott a római jogban; de nem úgy érvényesült, ahogy azt az Isten-adta emberek, a „misera plebs contribuens" óhajtotta volna. S ezen erőlködések után támadt Németországban: GuttenbergI a gyakorlati mester; llispilnüjbun : KrLinf s aki af lelkek rejtekeit is felkutatta különösen a protestantismus megf alapítója: Luther.
