Farkasfalvi Imre, id.: A váci országgyűlés története - Váci könyvek 4. (Vác, 1911)
V. A nemzeti állameszme szószólói
V. A NEMZETI ÁLLAMESZME SZÓSZÓLÓI. 35 Szepesvárát Mátyástól zálogba kapta Szapolyai István, mikor a király Kassán időzött. Élénk világot vet a fejedelem bőkezűségére az az okirat, amellyel Szapolyai Imrét is elárasztotta s általa öccsét Istvánt és Miidóst Bethlenfalvi Thurzó György lőcsei polgárral, mint érdektársaival magához csatolta. Szapolyai Imre Szepes várát, az ország ezen jelentékeny erősségét 4200 darab aranyért váltotta magához a Thurzó György két fiától: Jánostól meg Theophiltól; nehogy a vár ellenség kezére kerülhessen. Mikor Mátyásnak pénze nem volt a várat a Szapolyaiaknak csak zálogba adta, s azt ígérte, hogy azt a 200 forintot is kifizeti, amelyet a Thurzó érdektársai a vár jókarban tartására fordítottak, akik utóbb lemondtak ezen követelésökről. A nemzeti Muzeum okmánytára tanúságot tehet a király említett bőkezűségéről, írja Tóth Szabó Pál: ..habita condigna estimatione huiusmodi editiciorum" még 1460. november 19-én keltezve.*) Mikor később Szapolyainak összeütközése volt Mátyással, 1465-ben megfosztották Boszniában viselt magas állásától s felesége révén szerezte inog sógorának Pelsőczi Pálnak örökségét, mi miatt ismételve feszült viszonyba jutott a királlyal, átengedvén 1468-ban Csáktornyái Hampónak a harmincadok fölött viselt főigazgatói állását.**) Szapolyai Imre mint vitéz harcos több hadjáratban derekasan helyt állott; sőt a király nem egy békeszerződés elintézésével bízta meg, melyek befejezése után feledte a múlt sérelmeket, őszinte szívből megbocsátott hívének s érezte, hogy a kedvező alkalom önkényt kínálkozott arra, hogy nádorispánjává Szapolyai Imrét szemelje ki, miután hajlandónak mutatkozott Báthory Miklós váci püspök közvetítése mellett, Beatrix királyné akaratával és fondorlataival szemben az 1485-iki országgyűlést megtartani. Bucsi Mihály Szapolyai Imrét már 1485-ben mint a király helyettesét tünteti fel.***) Pray György pedig azt az okiratot is *) „Értekezések a történeti tudományok köréből.“ Budapest, 1903. XIX. köt. 10. szám 44. lp. **) Teleky József: Hunyadiak kora IV. köt. 3—4. lp. — Nagy Iván: Magyarország családai. Pest, 1863. X. köt. 489. lp. ***) Bácsi M.: Palatini Regni Hungáriáé. Tyrnaviae, MDCCLX. 109. és köv. lj >.
