Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal
A MAGYAROK VESZTESÉGE. 273 taiban, hogy egy másik orosz tiszttel együtt a Nagytemplom előtti utcai harcban esett el július 17-én.1) A magyarok vesztesége nem állapítható meg. Mindenesetre sokkal nagyobb az oroszokénál. A halottak száma 400 körül lehet,2 * * * * *) a fogságba esetteké mintegy 500. A sebesültek és az eltűntek száma nem tudható. Csupán a váci kórházakban 130 súlyos sebesült maradt vissza, pedig a betegek és sebesültek legnagyobb részét 9 hajón és 150 kocsin Paszkévics parancsára Pestre szállították. Ott a nyilvános helyiségeket, a színházakat és templomokat alakították át kórházakká.8) Minden kórházhelyiség, a szerzetesházak és az iskolák nagy része tömve volt sebesültekkel. Egymagában a Ferenc-rendiek kolostorában 300 orosz sebesültet helyeztek el. A szalmával borított földre tették őket egymés mellé, mint a zsákokat. Szekérszámra hozták őket a harctérről. A halottakat a szekerek aljára dobálták. A sebesültek a hullák fölött feküdtek. Az alsóvárosi temetőnél megállt a hosszú kocsisor. Ott ledobálták a halottakat, a sebesülteket pedig újra fölrakták és behozták a városba. Borzalmas látvány volt ez a bevonulás. Lehetetlen volt megilletődés nélkül nézni. Minden szekérből folyt a vér. A Ferencrendiek házának udvara egyszerre megtelt vérrel. Szivettépő sóhaj, >) Vasárnapi Újság 1886, 822. A váchartyáni ev. ref. templom felső oldala közepe táján egy magasabb rangú orosz tiszt fekszik. Hosszas kínlódás után halt meg az ottani ref. papiakban. Az odavaló lelkész, Földváry László azt véli, hogy Voroncov-Daskov herceg alezredes csontjai porladoznak templomukban. De ez azért sem valószínű, mert a városban elesett tisztet nem vitték volna ki falura ápolás végett. Egyébként Csittéry Imre, az akkori lelkész, aki mint szemtanú jegyezte föl tapasztalatait az egyház jegyzőkönyvébe, azt írja, hogy a váchartyáni templomban nyugvó orosz tisztet a kiscsörögi szőlőkben egy kunyhóba szorult honvédek lőtték meg. (A váchartyáni ev. ref. egyháztanács gyűlési jegyzőkönyve 11. lap.) 2) Július 16-án temették el az alsóvárosi temetőbe Kalapács István 25 éves egri születésű honvédet, aki a 113. számú zászlóalj 5-ik századában szolgált és a csatatéren lelte hősi halálát. (A megholtak anyakönyve 1846-tól 1852-ig, az alsóvárosi plébánián.) Meise Éliás temesvári születésű 28 éves nőtlen honvéd még július 17-én, Tródos György sajóvámosi születésű 36 éves nőtlen honvéd pedig július 19-én halt meg a csatában kapott sebe következtében az irgalmasok kórházában. (Protocollum Defunctorum Parochiae Super, ad S. Mich. Arhang. Ab Anno 1830 usque 1851.) 8) Közlöny 1849. július 28-iki 161. szám, SB. 9i it ft о TO, ®efd)id)te II. 236, Szeremlei Samu, Magyarország krónikája II. 230, Фес A'elbjltq 194, (fret), Subloig Síoffutf) unb Ungarns neuefte ®efd)id)te III. 158. ,f). Don Di., 33erid)t I—II. 187, Ореусъ 283. 18
