Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Előszó - Első rész: Ezernyolcszáznegyvennyolc
HRABOVSKY ALTÁBORNAGY VÁCON. 59 Egy hadnagy is kijelentette, hogy ő bár huszár volt és magyar érzelmű, nem fogja az esküt letenni, mert akkor családja otthon a felbőszült oláh nép vad dühének esik áldozatul. Másnap reggel 8 órakor a tisztikar az esküdni nem akaró hadnagy kivételével megjelent Hrabovsky előtt. Ez kereken kijelentette, hogy vagy eskü, vagy elbocsátás! A lázongó zászlóaljat a Hétkápolna előtti térségen a két ágyú előtt állították föl. A kibontott zászlót előhozták a budapesti-főút 41. számú házban volt fővártáról és Hrabovsky megindult kíséretével, hogy szemlét tartson a zászlóalj fölött. Amikor a táborhelyre ért, fölszólította az engedetlenkedőket az eskü letételére. A tisztek előléptek és letették a kivánt esküt, mely a régitől csak annyiban különbözött, hogy a régi eskü formulába belészúrták ezt a 3 szót: védelmezni az alkotmányt. Ekkor fölszólította Hrabovsky az altiszteket is, hogy lépjenek elő a sorból és tegyék le az esküt. Pop Constantin őrmester tolmácsolta oláhul a német kérdéseket, leteszik-e az esküt? Az altisztek nem mozdultak, de e helyett az egész zászlóalj töltésre készen tartotta fegyverét és tompa zúgás morajlott végig a sorokon, majd egyhangúlag kiáltotta mind a négy század : — Nu zsurem ! Nu zsurem!!) (Nem esküszünk !) A tisztek féltek a felingerült kedélyek kitörésétől és kérték a főhadparancsnokot, hogy halassza el estig az eskütételt. Hrabovsky meglepetésében csak annyit tudott mondani: — Was ist das? Verrath! Ver rath! Zurück! Marsch! — Erre a legénység mint vezényszóra megfordult és visszatért a kaszárnyába. Az engedetlen zászlóaljat még az nap Pestre vitték és az Újépületbe zárták. November 15-én átvezényelték az Üllői kaszárnyába-^, ahol lefegyverezték.* 2) ») Nu jurám, kiejtve nu zsurem ! 2) November 22-én Szolnokra vitték és mint hadifoglyokat Kisújszálláson, Egyeken, Nádudvaron, Balmazújvároson helyezték el. Parancsnokuk Popp Leo őrnagy Budapesten maradt. Február 23-án Schuszter százados 70 honvéd födözete alatt Szentjobbra vitte őket, honnan aztán egyenként megszökdöstek, ki amerre tudott. Csak 1849. augusztusában, a szabadságharc teljes leveretése után gyűlt össze megint a sok kalandon keresztül ment zászlóalj. (Közlöny 1848. 683, Jancsó Benedek, A román nemzetiségi törekvések története II. 580, Mészáros Lázár, Emi. I. 88.)
