Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)

Előszó - Első rész: Ezernyolcszáznegyvennyolc

ELSŐ RÉSZ.

Ezernyolcszáznegyvennyolc.

I.

A szabadságharc idején 13,408 lakost számláló Vác két külön városból állott. Hétnyolcad része a püspöké volt, egy nyolcada pedig a káptalané. Mindenik városnak külön bírája és rendezett tanácsa volt. Címerük is külömbözött; Püspök-Vác városáé a liliomos Regina Coeli, Káptalan-Vác városáé pedig a jogaros Patrona Hungáriáé volt.

A két város egyesülése 1848 tavaszán közóhajtássá érlelődött, de csak 12 év múltán valósult meg a kicsi, de adósságmentes Káptalanváros idegenkedése miatt.1)

Az 1848. évi vácegyházmegyei névkönyv2) adatai szerint a lakosság vallásfelekezet szerint következőleg oszlott meg: 11,855 római katolikus (alig kevesebb, mint egy félszázaddal később), 1013 ev. református, 154 ágostai evangélikus, 70 görögkeleti és 316 zsidó (1846-ban 212 volt, 6 évvel előbb pedig csak 5).

Foglalkozásukra nézve jórészt földművesek voltak. A kereskedők a nagy piac környékére telepedtek és az iparosokkal együtt számottevő elemét tették a népességnek. Csak ez utóbbiak között akadt német nyelvű. Noha szívükben minden szép, nemes és jó fogékony talajra talált, a társas érintkezés hiánya a közügyek iránti érdeklődést és hazafias áldozatkészséget erősen megbénította. Az ikerváros jómódú és elég művelt polgársága békés egyetértésben élt és résztvevő figyelemmel kísérte az események rohamos fejlődését.

A rossz utakat és kövezetlen utcákat ebben az időben nevez') L. függelék 1. szám.

2) Schematismus ven. cleri almae dioecesis Vaciensis 1848, 32, 33.