Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Második rész: Görgei Vácon
78 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. magyar király akaratának engedelmeskedve esküt tett Magyarország alkotmányára; legelőször is a nádor főherceg parancsnoksága alatt állították Jellacic által vezetett ellenséges cs. kir. csapatokkal szembe és azóta a legszomorúbb politikai zavarok között is esküjéhez mindenkor híven csak a magyar királyi felelős hadügyminiszter vagy az ez által törvényesnek elismert honvédelmi bizottmány parancsainak engedelmeskedett. Erre az elvitázhatatlan tényre támaszkodva a feldunai hadtest a leghatározottabban tiltakozik minden olyan gyanúsítás ellen, mintha bármely párt magánérdekeit szolgálta volna Magyarországon és minden eféle híresztelést alávaló rágalomnak nyilvánít. De ép ennek a rendíthetetlen hűségnek megcáfolhatlan ténye, amellyel a feldunai hadtest, a magyar alkotmány föntartása érdekében tanúsított küzdelmében, a honvédelmi bizottmány minden rendeletének kimondhatlan nélkülözések és csalódások között is, kedvet nem vesztve engedett, feljogosította a hadtestet arra a méltányos várakozásra, hogy a honvédelmi bizottmány legalább azt az egyet fogja lelkiismeretesen kerülni, hogy a hadtestet kétes helyzetbe ne hozza. Miután a feldunai hadtest a honvédelmi bizottmány parancsából ritka önmegtagadással védelmezte a legfárasztóbb előőrsi szolgálat által másfél hónapon át az ország határát, miután a mosonyi csatában a tetemesen erősebb ellenséget győzelmesen visszaszorította; miután a tarthatatlan győri hadállásban mindaddig rendületlenül helyt állt ott, amig a túlerővel rendelkező ellenség jobb szárnyán átkarolta és a fővárosok védelmére szükséges visszavonulását az ellenséges megkerülő hadoszloppal vívott kemény csata által lehetővé tette; miután anélkül, hogy a dunántúli kerület földművelő népénél remélt rokonszenvet föltalálta volna és anélkül, hogy a honvédelmi bizottmány csak a legcsekélyebb előkészületet tette volna arra nézve, hogy az ellenség túlszárnyaló erejének előnyomulását a tatai, bánhidai, neszmélyi, csákvári, zámolyi, ondódi és sárkányi közlekedési vonalak fő- és mellékutain megakadályozza, a hadtest maga ez említett helyek előtt, részint pedig azok mögött mindaddig harckészen állott, míg az ellenség jobb szárnyának Moóron át történt győzedelmes előnyomulása Martonvásárnál ami támadásunkat vonta maga után; ebből a támadásból azonban a honvédelmi bizottmány határozott parancsára Buda védelmére kellett átmenni: akkor ennek a nagyon sanyargatott hadtestnek csupán csak egy vigasztaló kilátása maradt a döntő csatát közvetlenül Magyarország fővárosában és azok mellett fölvenni.
