Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Előszó - Első rész: Ezernyolcszáznegyvennyolc
AZ OLÁH HATÁRŐRÖK VÁCON. 57 ben megmásíthatatlanul elfoglalni szándékoztak. Augusztus hóban visszatérve Wienből, a betegsége miatt Naszódról elhelyezett Jotvíc báró ezredes helyett átvette az ezred parancsnokságát. 1848. július havában a hadügyminisztertől rendelet érkezett Naszódra, hogy az ezred I. zászlóalja keljen azonnal útnak és induljon a bácskai szerb lázadók ellen. Július 23-án indult el a zászlóalj Naszódról és 26-án Deésre érkezett. Itt a zászlóaljat Jablonsky Gusztáv tábornok és Schopf m. kir. főhadbiztos várták azért, hogy a magyar alkotmányra feleskessék és régi zászlójukat a magyar hadsereg lobogójával cseréljék föl. A határőrök, mihelyt ezt meghallották, azonnal zúgolódni kezdettek és két őrmestert Jablonsky tábornokhoz azzal a megbízatással küldöttek, hogy nevökben jelentsék ki, hogy, ha már az esküt másodszor is le kell tenniök, csak a régi esküt követeljék minden hozzáadás nélkül, mert ők vérüket csupán csak a császárért és a császári hazáért hajlandók ontani. Jablonsky, császári tábornok létére, maga sem igen rajongott a magyar alkotmányért és a magyar ügy diadaláért, a kérést szívisen teljesítette. Schopf főhadbiztos pedig azonnal helyből jelentést tett a minisztériumhoz a történtekről, a miben egyúttal tájékoztatta a kormányt a Naszód vidékén uralkodó általános hangulatról és javasolta, hogy külön kormánybiztost küldjenek arra a vidékre. Javaslatát a kormány elfogadta és Mihályi Gábort teljhatalmú kormánybiztosul Naszódra küldötte. A zászlóalj Deésről Kolozsvárra, onnan Nagyváradra, s majd Szegedre ment, hol négy napi pihenés után azt a parancsot kapta, hogy menjen Ó-Becsére a szerbek ellen. A katonák azonban a kapott parancsnak a leghatározattabban ellenszegültek és kijelentették, hogy akármiféle más ellenség ellen szívesen harcolnak, csak a szerbek ellen nem, mert azok ugyanaz alatt a császári zászlók alatt harcolnak, mint ők, már pedig ők a saját zászlajukra és az az alatt szolgáló emberekre nem lőhetnek. Augusztus 13-án a helyett, hogy Ó-Becsére mentek volna, visszafordultak és még aznap este Bébára tértek vissza. Ott töltötték a következő napot is. Itt az engedelmességet megtagadó katonákat Marcziányi ezredes, mint kormánybiztos fölkereste és Pop Leo őrnagy és zászlóalj parancsnok közreműködésével rábírta őket, hogy visszatérjenek Szegedre. Ez alkalommal Marcziányi ezredes Ordac őrmestert, ki a főbujtogató szerepét játszotta, elfogatta. A zászlóalj augusztus 15-én ért vissza Szegedre ott hajóval mentek Szolnokra, onnan pedig vasúton hozták őket Vácra, majd később Pozsonyba, hova augusztus 20-án érkeztek
