Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
462 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. váczi választás tényéből, polgári törekvéseim irányát illetőleg a múltra nézve megnyugtatást, a jövőre nézve bátorítást s a végsikerre nézve biztató reményt nem merítenem. A váczi kerület érdemes választói nemcsak politikai múltamat ismerték, midőn választásukkal megtiszteltének, és ismerték az irányt és elveket, melyeknek életem szentelve van, hanem ismerték különösen azt is, hogy minő meggyőződéssel vagyok a fontosságban minden egyebet túlhaladó napi kérdés felől, értem: az úgynevezett közösügyi egyezkedést. Mert nagy nyilvánosságot nyert hazánkban ama nyílt levél, melyet ez ügyben Deák Ferenczhez intéztem. Tudták tehát, hogy én a jelen országgyűlés többsége által immár, fájdalom! törvény erejére emelt közösügyi munkálatot nem csak határozottan roszalom, de sőt ha a részletekben is gyakorlati foganatba vétetik, s a nemzet belenyugvásával érvényesíttetik, a nemzeti öngyilkolással határosnak Ítélem. Másrészt a váczi kerület alkotmányos érzelmű választói igen jól imerik azon elemi igazságot is, miként a képviseleti rendszernek alapját és lényegét azon kétségbevonhatlan elv képezi, hogy a választók oly szándokkal választanak országgyűlési képviselőt, miszerint az ország dolgainak intézése körül, saját politikai irányuknak s vezérelveiknek szerezzenek érvényt és befolyást, úgy a törvényhozásban, mint általa az ország kormányzatában. Ezek igy lévén, a váczi választásnak értelme csakis az lehet: hogy azért esett választásuk csekély személyemre, mert a közös ügyek kérdésében nyíltan kifejezett nézeteimmel választóim egyetértenek, s általában közéletem politikai irányában és elveiben, saját politikai irányukat és elveiket ismerik fel. Ez az, a minek lelkemből örvendek. Úgy érzem magam, a midőn e sorokat irom, mintha a vigasztalásnak egy fénysugara tört volna be hazafiui bánatom éjjelébe. Mert habár az országgyűlés többsége által követett politika nagy veszély felé s tömérdek bajba és szenvedésekbe sodorja is hazánkat, ez azonban végkép halálossá mégis csak azáltal válhatnék, ha a nemzet magatartása annak szolgálna bizonyítványául, hogy ezen politika valóban a nemzet akaratát képviseli. S mert ez lehetetlen hogy igy legyen, azért tartom én rendkivülileg fontosnak, hogy a nemzet közéletében minél sűrűbben nyilvánuljanak oly jelenségek, melyek tanúságot teendnek Európa előtt, hogy a jogfeláldozási készség, mely az alkotmány visszaállításának csalóka hangoztatásával pillanatnyilag túlsúlyra vergődött,
