Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
64. szám. Egy honvéd elbeszélése a váci csatáról. ') A mi zászlóaljunk úgy körülbelül 11 órakor ért Váczra. Mikor megérkeztünk a kijelölt táborhelyre, gúlába raktuk a fegyvereket s imádkozni kezdtünk, de még be sem végeztük imánkat, midőn megdördűltek az előttünk fekvő orosz sereg ágyúi, mire mi is fegyvert ragadtunk. Az orosz csapatok a learatott s már keresztbe rakott búza csomók mögül tüzeltek ránk, de innen csakhamar kiszorítottuk őket s üldözni akartuk, midőn hirtelen egészen váratlanul „állj“ volt vezényelve. Meg kellett tehát állnunk s fél 1-től körülbelül 9 óráig egy helyből tüzelni az ellenségre, midőn pedig akkor a tüzelés megszűnt, az egész arcvonalnak fegyverben kellett maradni másnap délelőtt 9 óráig. A gyötrelmek gyötrelmét állottuk ki ez alatt. Csaknem 24 óra hossza alatt egy falat kenyér, egy csepp víz nélkül részint az ellenség tüzének kitéve, részint fegyverben állva, egy helyben kellett maradnunk. Nem annyira éhesek, mint szomjasak voltunk a nagy melegségben, nálunk pedig semmi sem volt, mert arra, hogy a rendes szokás szerint mindenki megkapja úgy a kenyérből, mint az italból a maga napi illetőségét, a csata előtt nem volt időnk, a csata után pedig nem volt megengedve. Mihelyt azonban felváltottak bennünket, rögtön kiosztottuk az élelmet s jóllakva, pihenésre tértünk, hogy a fáradtságot kiheverjük. Este felé Kökényesy ezredes ismét eljött hozzánk keservesen panaszkodott, hogy Görgei megint azon van, hogy elvághassa utunkat s így ne juthassunk el Szegedre, — mert ez volt a rendeltetési helyünk —; azért nem engedé most is üldözni az orosz sereget, pedig ha ezt megtettük volna, bizonyára egyesülhettünk volna az alsó táborral. Őrjáratokat mindkét tábor sűrűn bocsátatt ki. Huszárjainkkal ezen alkalmakkal sok muszkát öltek meg, mert addig ingerelték őket, mig csatába nem bocsátkoztak, ahol pedig mindig ők húzták a rövid ebbet. Ott létünk 3-ik napján egy fél századdal én voltam kiküldve előőrsre, s a legszélső balszárnyon, a hegyek lábánál elhelyezkedtünk. Míg csak virradni nem kezdett, a legnagyobb biztonságban voltunk, ekkor azonban sebes vágtatva hozza hírűi a futár, hogy *) EGY HONVÉD ELBESZÉLÉSE A VÁCI CSATÁRÓL. 459 *) A 250. laphoz.
