Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
EGY OROSZ KATONA ELBESZÉLÉSE A VÁCI CSATÁRÓL. 457 Majd segítségünk érkezett. A hegyek mögé jutva, teljesen rendbe szedtük magunkat. Nagyobbszámu gyalogságunk is jött, nehány ágyúüteg dzsidások. Erre rögtön előnyomult az egész had. Rüdiger gróf a legelső sorokhoz lovagolt. Most a magyarokhoz is nagyobb haderő csatlakozott s maga a fővezér, Görgei vezérelte a hadtestet. Hej, nagy ütközet kezdődött! Eleinte jóformán a tüzérség működött, 400 ágyú tüzelt a két részről és mi ott álltunk az első sorban a legnagyobb golyózáporban késő estig. A táj képe megváltozott, különösen mikor egészen bealkonyodott. A vetés le volt aratva és az egész mező keresztekkel berakva, mikor aztán ezek a keresztek a lövésektől meggyuladtak, olyan kivilágítás lett, mintha egyszerre kinappalodott volna. Voltak kisebb rohamok is. A magyarok ellen legerősebb fegyverük volt a dzsidásoknak. Ettől meghátráltak és káromkodva kiáltozták „Ej, b . . . . a teremtette! Micsoda pogány fegyverrel jöttök ellenünk? Jertek szuronnyal vagy karddal! Körülbelül 10 óra tájban ért véget a tüzelés, de egyik fél sem győzött. A koromsötét éjszaka akadályozta az ütközet folytatását. Szorocsinszki tiszt úrnak mindjárt az ütközet elején elvitte egy ágyúgolyó a lábát. Úgy kidobta a nyeregből, hogy vagy két ölnyire bukott. Ott el is vérzett. Mi az éjjel elhajtottunk egy nyáj juhot, feltörtük egy földesúr pincéjét. Egyszerűen bevertük a hordók fenekét és bográcscsal merítettük a bort. Bokáig gázoltunk a borban. Némelyik társunk úgy leitta magát, hogy majd belefult az italba. Másnap megérkezett Konstantin Nikolajevics nagyherceg és tisztelegtünk előtte. A mi kapitányunkat Eliszkinek hívták. Kegyes jószivü ember volt. Mikor raboltunk valamit, mindig összeszidott, hanem aztán maga is evett a bárányhúsból és ivott a rablott borból. Aztán megindult a könnyű és nehéz tüzérség, utána a lovasság ugyanama hely felé, hol tegnap az ütközet volt. Ez nap azonban kevés lövöldözés volt. Azt mondták, hogy a tábornokunk ki akarta csalni a magyarokat a város alul a síkságra és tönkre akarta verni, mert két hadosztályunk volt együtt. Csakhogy a magyarok is értették a maguk dolgát és nem mentek lépre. Görgei titkon a hegyi utakon Miskolc felé vitte a hadát, hogy szemünkbe port hintsen. Vácon hagyott vagy ezer embert és egy tábornokot. Július 5-én (17-én) hajnalban rohamot intéztünk az ott hagyott sereg ellen. A mi ezredünkbeli hadnagy Olidekap vezette a kozákokat a magyarok ellen, mire ismét hatalmas összeütközés fejlett. A gyalogságot is a tűzbe vitték. Olyan dörgés támadt, hogy
