Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)

Függelék

ROCHLITZ KÁLMÁN NAPLÓJA AZ 1849. ÉVI JÚLIUS HÓ lj-IKI ÜTKÖZETRŐL. 433 Csatáraink ekkor már a dukai domb kopár töve mellett elhaladtak és ama szőllők kerítő árokmélyedésébe vették volt be magokat, melyeken keresztül széles szekérút vezetett felénk, midőn egyszer csak onnan kiugrálni, hátrairamodni és csomókba tömörödni látjuk őket. Egy perez alatt vagy 47 ágyunknak torka ama szőllők szélé­hez közel ért porfölleg felé irányult és egy első tüzelés gránát- és röppentyüesőt küldött a jól czélba vett útnyilási pontra. Midőn ágyúink füstje egy kevéssé oszlott: akkor olyanformát láttunk, mint mikor a pipás-ember száját teli vévén füsttel, ezt egymásután kurta közök­ben pöfékelve, apró föllegekben eregeti ki, melyek azután legyező módjára széjjel folynak. Épen igy követték egymást gyors időközök­ben ott a kozákrajok, s épen igy oszlottak ezek gyorsan szét a dukai hegy aljában, sőt azon magán is. Másnap ezen düllő-út körül 147 lódögöt számláltunk: elképzelheti az olvasó, milyen dolog volt ott a lovasságnak! De ez nem akadályozta meg mindig uj lovas csapatoknak a szőllőkből kikitorkolását — és csakhamar a por­­föllegek közé a lovasság háta mögött — már füstöt is láttunk vegyülni. Ez egy félütegnek volt a füstje, melyet az ellenség azon úttól jobbra az árokba helyezett. Ezen pont jóval magasabb lévén a mi hadközepünk ütegeinél: ezek csakhamar kénytelenek voltak kevéssé hátrább húzódni. Ezt a pillanatot felhasználván, megint egy osztály orosz dzsidás tört ki a szőllőkből és vágtatott föl a nekik jobbról eső hegyoldalra — nyomában egy félüteg ágyú — és csakhamar rá egy új ulánus osztály az üteg második felével. A manőverek, miket azután az ágyuk e meredek dombon véghez vittek, a gyorsaság, melylyel helyet cseréltek, majd előbbre bátorkod­tak, majd ismét főlebb vágtattak s előrenyomuló 111. hadtestbeli balszárnyunk ellen szórtak, hogy nem sokára megint hadállásunk közepét lődözzék — valóban becsületére váltak ez üteg parancs­nokának. Általában ezen támadás, egyetlen mellékút segítségével, szel­lőkön keresztül és csupa lovassággal eszközölve nemcsak a támadási pont tekintetében a legeredetibb volt, mit az egész had­járat alatt láttam, hanem a kivitel is oly gyorsan, annyi tűzzel s amellett teljes rendben és sikerrel ment végbe, hogy az e hadtestet vezénylő tábornok előtt vagy akart az ember vagy sem, kalapot kellett emelni. Hadközepünk, melynek kivált tüzérsége tetemes veszteséget szenvedett (Voigt tüzérszázados és tüzérei közül oly sokan haltak itt hősi halált, hogy az egész üteg nemsokára harczképtelenné vált) 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom