Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Előszó - Első rész: Ezernyolcszáznegyvennyolc
IVÁNKA IMRE NAPLÓJA. 43 Pionnier Corps iskolában, később huszártiszt; Reiner (később belügyminiszter) gyermekkori barátom; Rimanóczy őrmester volt a Palatinalis huszároknál; Windisch valamelyik Olaszországban levő magyar ezredből jött haza, azelőtt nem ismertem. Mihalovics tűzmester volt az 5-ik tüzérezrednél; ezenkívül volt az állományban egy altiszt és két dobos, kiknek nevét nem tudom, a váci katonanövendék-intézetből; a többi legalább tudtommal mind újonc volt. A pestmegyei anyag többnyire fiatal, erőteljes emberekből állott, köztük több intelligens ember, akik a megyéből és a fővárosban csatlakoztak, ezen anyagból két zászlóaljat egészen magam szerveztem, a többiek félig-meddig szervezve érkeztek, de azért a leírandó procedúrán — plus minus — keresztül mentek ők is; a honti zászlóaljban sok éltes ember volt. A két pesti zászlóalj jó. belga katonafegyverrel, a honti és nógrádiak rövidebb szuronyos, szintén belga karabélylyal, az esztergomiak és budaiak cs. kir. hadseregbeli puskákkal voltak fegyverkezve. Némely része az újoncoknak egészen fel volt ruházva és szerelve, másoknak csak katonaköpenyök és jó csizmájok, sokaknak népies ruházatjuk volt; a fel nem szereltek holmiját szár- vagy vászontarisznyákban hordattam, amennyire lehetett, töltényládácskákkal vagy ehelyett kis bőrtarisznyákkal lettek ellátva, akinek ez sem jutott, a köntös mellére, lengyel módra két zsebet varrattam a töltények elhelyezésére. Ezen tarka sereg együttes ismertető jele volt a föveg mellé tűzött fehér toll. A mint egy csapat a táborba megérkezett, négy szögbe állítottam, feleskettetlem, a hadi törvényeket felolvastattam (ezt még két nap a zászlóaljaknál ismételtettem) azután kivezettem a vásártérre, beosztottam századokba, minden századhoz, részint a megye ajánlatára, részint szemre, az intelligens fiatalokból két hadnagyot, nyolc altisztet neveztem, a fegyvert gúlába rakattam. Ez volt a szállás. A városba menni csak külön engedelemmel volt szabad. Az ellátásról, a várossal egyetértve gondoskodtam; jó hús és kenyér, megfelelő főzelék, kevés bor jutott mindenkinek. Magam és segédeim egy partra állított két vásárbódéban laktunk. Ezután a törzstiszteket és századok tisztjeinek és altisztjeinek felét — felváltva — mind puskával ellátva sátorom előtt gyűjtöttem össze, a fegyverfogásokra s mozdulatokra tanítottam s amit tőlem tanultak, azt mindjárt a csapatoknál mutatták tovább. Egy
