Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
BOLGÁR JÓZSEF BESZÉDE. 403 szózat hangzik ma e templom boltjai között, hanem tiszta hazafiúi meggyőződés’ és őszinte örömérzelmek ömledeznek e kebelből! — Isten úgy látszik hogy megeléglette e nemzet hosszú szenvedését, ’s erőt kölcsönözött neki, hogy kimondja; miszerint egy hitszegő uralkodó ház, melly annyi hűséget tanúsító népét önérdekei7" miatt halomra gyilkoltatni nem borzad, e honban többé uralkodó nem lehet, ’s úgy hisszük, hogy véghetetlen szeretetéből erőt költsönözend tovább is, ezen határozat szilárd, férfias beteljesítésére, i És ez az kér. polgártársaim 1 mire minden jó hazafi kebele mai napon őszinte örömmel telik el; mert ki a hitszegé Habsburg Lotharingen! házat a magyar kormányra még ezekután is vísszaóhajtaná, az legháládatlanabb fia lenne a hazának, 's nem méltó, hogy e föld táplálja őt. — — Az 1848-ik év tavasza felejthetlen emlékű korszak a magyar nemzet történetében. A fejedelmi esküvel szentesített új törvények örömmel tidvözöltettek a honpolgárok által, ’s oh mily örvendetes jövőnek néztünk akkor még elébe! Az isteni gondviselés ekkor mintegy új pályát nyitott az osztrák uralkodó ház előtt, hogy jóvá tehesse azon bűnöket, mellyeket hazánk irányában 300 évek alatt elkövetett. A napok, mellyek vágyaink és sóvárgásaink tárgya voltak, eljöttek hozzánk. Oh de nem úgy a mint mi vártuk! Eljöttek ők, de szomorúság és gyász tárgyává változának! A világ tudja, a hírlapok minden számai hirdetik mit követett el velünk egy év óta Austria. Minden, minden mire ez idő óta csak emlékezhetünk, egy híres olasz költőnek a monarchiát kárhoztató borzasztó mondására emlékeztet: „hogy a pokollal kijönni nem lehet!“ S ha e mondás most millió szivekben talál visszhangra, és pedig olly szivekben ; mellyekben az előtt az uralkodó ház iránti legtisztább szeretet dobogott, kinek lehet ezt tulajdonítani ? „Ki vért vet, vért arat!“ Azon nap óta, mellybe az uralkodó ház elfogadta ama gyalázatos tervet, hogy csak színre kell engedni a népnek, mig időt és erőt nyer a kormány, hogy új bilincseket verhessen a nemzet lábaira, e nap óta legdühösebb ellensége volt az átalakulási korszaknak. Titokban ellenünk uszította a különféle nemzetiségeket, ellenünk uszította a ráczot, horvátot és oláht, hogy a kik testvéri egyetértésben élvezhettük volna a közös szabadság édes gyümölcseit, vadállatokként marczangoljuk egymást, és csak azért, hogy az uralkodó ház önző czéljait elérje. Az osztrák ház nem rettegett vesztét ha-j tározni el egy nemzetnek, mellynek erős karjai a dynastiát és biro-26*
