Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
Az a feszültség, a mely a két hadtestparancsnok, Damjanics és Klapka között eredetileg Tápió-Bicskén állott be és Isaszegen vált észrevehetővé, a váci nap folyamán aggasztó mérvben tört ki. Egyébként nagy bosszúságot okozott e napon Damjanics tábornoknak Klapkán kivül Nagy-Sándor ezredes és a 3. hadtest lovassági parancsnoka, valamint a néhány száz emberből álló lengyel légió1): Nagy-Sándor, mert épen oly sikeres módon teljesített egy előnyomulásra vonatkozó parancsot a csata folyamán, mint a hogy Tápio- Bicskén az ismeretes üldöző-parancsot; a lengyel légió a következő cselekménye következtében: A Vác déli végén levő hidat, — a melyet a városból visszaszorított ellenséges csatárok nagyon makacsul védtek — roham által kellett volna bevenni. Ugyanaz a magyar törzstiszt, a ki április 4-én mint a 3. honvédzászlóalj parancsnoka a Tápió fölötti híd elfoglalásánál oly hősiesen kitüntette magát, a közelében álló lengyel légiót rohamra tüzelte és zászlójukat megragadva, személyesen akarta őket vezetni. De a lengyel zászlótartó megtagadta a reá bízott zászló átadását és az egész légió a rohamot. A említett hidat, mely Vác városába délfelől visz be, most a 3. és 9. zászlóaljak osztályai kerítik hatalmukba ép oly elszánt küzdelemmel, mint április 4-én a Tápió hídját. Ekkor történt, hogy az említett hőslelkü törzstiszt alól kilőtték a lovát, amint a zászlóval kezében előre rohant. A híd elvesztése után nem sokáig bírta az ellenség megvédeni Vác déli bejáratait; a 3. és 9. zászlóaljak a város belsejébe szorították vissza, mig végre ezek további ellentállás nélkül a város kiürítéséhez fogtak. Most a 3. hadtest zászlóaljai gyülekeztek és abban a rendben sorakozva, a mely sorrendben a városba behatoltak, menetoszlopot alakítottak; a lengyel légió azonban, a mely — mint tudjuk — megtagadta a híd elleni rohamot és a további csatározásban sem vett részt, hanem csupán a 3. és 9. zászlóaljak után bicegett, a mikor ezek hadakozva nyomultak a város belsejébe, de a hadsereg csatarendbe való visszaállitásánál módját tudta ejteni, hogy a menet‘) A lengyel légiót 1848 nov. 18-án Wysocki őrnagy állította föl. Egy gyalog zászlóaljra és egy ágyúütegre volt tervezve. Wysocki két századot állított fel. Zászlószentelését a Muzeum-téren nov. 26-án tartotta a légió 300 embere. Ruttkayné volt a zászlóanya. Magyar és lengyel fölirásos mindkét nemzet színével ellátott zászlójuk volt. A VÁCI CSATA RÉSZLETEI. 391
