Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
FÖLDVÁRY KÁROLY EZREDES LEVELE VÁC VÁROSÁHOZ. 385 nek homlokára nem egy kicsi város, de az egész haza tűzhet csak illő jutalmi koszorút, hanem fogadja ezt az Ön hősies lelke és kőszilárd lelkülete iránt híven megőrzött tisztelet szerény kifejezésének, valamint vegye azon óhajtásnak, miáltal városunk hazánk hősei irányában táplált kötelességének némi részét azáltal teljesítette. Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk. Kelt Váczon, 1861. April hó 30-dikán tartott városi közgyülésünkbűl. Tisztelt Honpolgár tisztelő polgártársai Makay Imre, Vácz város birája, tanácsa és képviselete.1) III. Földváry Károly ezredes levele Vác városához. Tekintetes közgyűlés Igen tisztelt Polgártársaim! Utazásaim miatt későn jutott kezemhez a tekint. Városi Hatóság f. évi April. 30-d kelt nagybecsű levele mely tiszteleti képviselővé lett megválasztatásomról oly pirító kegyességgel értesít. Uraim! jól tudom én, hogy azt nem csekély személyemnek, nem parányi törekvésemnek számíthatom be: hanem veszem azon magasztos hazafiui érzület kifolyásául, mely e lelkes város polgárainak történelmi sajáta, s mit e 12 évi nyomorgatás gyötrelmei nemcsak kiirtani, vagy bár megrendíteni, nem bírtak, hanem még ihletebb emelkedésre magasztosítottak. Igaz, Uraim, hogy nemzetünk jogos önvédelmi harcából osztályrészül számunkra nem a diadal koszorúja, hanem a legyőzetés rablánca jutott: de a mely nemzet akként hordozza a rabláncokat; a mely nemzet a szabadság börtönéből oly érzülettel lép ki a szabadabb cselekvőség terére, mint a miénk: annak erélyét a szenvedés csak megacélozta, érzéseit csak megszilárditá, a jövőbeni hitét csak megszentesíté. És ha az új élet kezdemény érzésének ezernyi küzdelmei közt is marad a nemzet kebelében egv parányi emlékezet azok számára, kik tartozásaiknak a részére kijelölt téren kitelhetőleg megfelelni törekedtek : nem egy rideg kötelesség teljesítése az — amint Önök Uraim, kegyesen nyilatkozni méltóztatnak — hanem egy mérhetlen becsű jutalom azoknak, kiknek hontársaik eme jóságára számítani sem bátorságuk nem vala, sem joguk. ') Vasárnapi Újság 1861, 27. 25
