Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
372 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. Itt a Térparancsnokságtól megtudtam, hogy ütegünk Sződön van. Adtak utalványt előfogatra. Az úgynevezett Veresházban, a vasút közelében, sok előfogat volt. Ide jöjjön káplár úr, én négy lovon elviszem, kiabáltak többen. Midőn Sződre érkeztünk, az üteg ép akkor indult ki a faluból Vác felé. Hát nem fogták el az osztrákok ? mondá az ütegparancsnok, midőn nála jelentkeztem. Windisch-Grätz előhada január 5-én vonult be Pestre. Vácon ágyúink a templom előtt a téren helyezkedtek el. Minket a szomszédos utcákban helyeztek el. Én az üteg irodájába kerültem mint segítője az irodafőnöknek, Érsekujvári Major István, tűzmesternek Az egész üteg személyzete iskolatársak, egyetemi diákok voltunk. Az iroda kiváltságos hely volt, annak lakásán csak ketten lehettünk. S ez volt az oka, hogy egy szobája lévén csak kiadó házigazdánknak, abban csak ketten voltunk, s az egész kis házban más katona nem tanyázott. Egy napot töltöttünk Vácon, s este midőn az ütegparancsnokot kérdeztük, miként indulunk és merre ? nem tudott válaszolni, mert maga se tudta. Reggel nyolc óra után azt jelentette házigazdánk, hogy az egész utcából kora reggel elmentek a katonák. Siettünk a Székesegyház-térre — egy ágyúnk sem volt ott. A városházára siettünk a Térparancsnoksághoz. Ott megmondották, hogy ütegünk Vadkertre indult, utalványt is kaptunk előfogatra. A Veresházban egy vadkerti gazda ajánlkozott négy lovas szekerével. Felrakodtunk irodai podgyászunkkal, s megindultunk Vadkert felé, de a városháza előtt, piacon megállottunk leszálltunk cigánypecsenyét venni. Ekkor vagy harminc huszár élén egy tiszt érkezett a piacra s ránk kiáltott: Ne sokat falatozzanak, hanem üljenek a kocsira s induljanak ; itt vannak nyomunkban az Ulánusok. Betekintettünk az utcába s annak túlsó végén ácsorogtak az ellenség előőrsei. Azonnal kocsira ültünk s az előttünk ballagó térparancsnoki iroda kocsiját követtük. Gazdánk Vadkerten a saját házába vitt s elszállásolt családjával egy szobába, annyira tele volt már Vadkert katonasággal. Ami ütegünk már túljárt Vadkerten. Gazdánk másnap elvitt Drégely-Palánkra, ott utolértük ütegünket. Ez volt első látogatásom Vácon. Persze mint diákok bíráltuk a saját hadvezérletünket, s különösen Görgei Artúr „apánknak“ — hadi működését, már Swechattól kezdve, — hol dandárparancsnokunk volt — egész a Váci Proklamációjáig. Az újonc bakák az öregeket „apám“-nak nevezték. Ezen régi sorezredi baka szójárás nagyon megtetszett nekünk, azért a dandár parancsnokot, a hadosztály parancsnokot és a fővezért elneveztük „apánk"-пак.
